Leírás
A La Magione-bazilika, vagyis a Santissima Trinità del Cancelliere Palermo egyik legrégebbi temploma, a Kalsa negyed szélén áll. Csúcsíves ívei és egymásba fonódó apszisai az arab–normann művészet különleges példájává teszik; egy barokk kapun és egy kerten át közelíthető meg.
Ez volt az utolsó templom, amelyet a normannok idején építettek. A homlokzaton három csúcsíves kapu van, a két oldalsó kisebb, fölöttük pedig egy sor egyosztatú ablak. Följebb, a timpanonban három karcsú ablak nyílik, a középső a bejárat tengelyében.
A központi apszison kiemelkednek a korszakra jellemző egymásba fonódó ívek. Bent nyolc oszlop és hat ív vezet a szentély felé, a főhajó közepén pedig egy 12. századi feszület függ.
A bal oldalhajóban áll a német lovagrend jelvényével díszített kőkereszt a 15. századból, mellette Francesco Perdicaro szarkofágja, Vincenzo Gagini műve 1567-ből. A szentélyben egy 1528-as, gaginis iskolájú tabernákulum látható.
Az épületegyütteshez tartozik a kerengő is a tornácával és a Madonna delle Grazie reneszánsz freskójával, valamint a Santa Cecilia előoratórium, ahol egy talán a 9. századból származó, arab feliratos kétosztatú ablakot őriznek.
A történet egy temetéssel kezdődik. 1194 februárjában Tankréd király, az utolsó Hauteville, azt kérte, hogy itt temessék el, fia, Roger mellé. Egy évvel később Szicília új ura, sváb VI. Henrik kiásatta mindkét királyt.
Megfosztották őket királyi jelvényeiktől, lefejezték, majd tömegsírba dobták őket. Ezután a császár elűzte a hozzá ellenséges ciszterci szerzeteseket, és 1197-ben a templomot a német lovagrendnek adta, amely 1492-ig birtokolta.
A templom a lovagok „mansiója”, vagyis szicíliai főháza volt: innen ered a név, amelyen mindenki ismeri, a Magione. A barokk korban vakolattal vonták be, a 19. és 20. század közötti helyreállítások pedig visszaadták középkori megjelenését.
Ez volt az utolsó templom, amelyet a normannok idején építettek. A homlokzaton három csúcsíves kapu van, a két oldalsó kisebb, fölöttük pedig egy sor egyosztatú ablak. Följebb, a timpanonban három karcsú ablak nyílik, a középső a bejárat tengelyében.
A központi apszison kiemelkednek a korszakra jellemző egymásba fonódó ívek. Bent nyolc oszlop és hat ív vezet a szentély felé, a főhajó közepén pedig egy 12. századi feszület függ.
A bal oldalhajóban áll a német lovagrend jelvényével díszített kőkereszt a 15. századból, mellette Francesco Perdicaro szarkofágja, Vincenzo Gagini műve 1567-ből. A szentélyben egy 1528-as, gaginis iskolájú tabernákulum látható.
Az épületegyütteshez tartozik a kerengő is a tornácával és a Madonna delle Grazie reneszánsz freskójával, valamint a Santa Cecilia előoratórium, ahol egy talán a 9. századból származó, arab feliratos kétosztatú ablakot őriznek.
A történet egy temetéssel kezdődik. 1194 februárjában Tankréd király, az utolsó Hauteville, azt kérte, hogy itt temessék el, fia, Roger mellé. Egy évvel később Szicília új ura, sváb VI. Henrik kiásatta mindkét királyt.
Megfosztották őket királyi jelvényeiktől, lefejezték, majd tömegsírba dobták őket. Ezután a császár elűzte a hozzá ellenséges ciszterci szerzeteseket, és 1197-ben a templomot a német lovagrendnek adta, amely 1492-ig birtokolta.
A templom a lovagok „mansiója”, vagyis szicíliai főháza volt: innen ered a név, amelyen mindenki ismeri, a Magione. A barokk korban vakolattal vonták be, a 19. és 20. század közötti helyreállítások pedig visszaadták középkori megjelenését.