Leírás
A kikötő bejáratától északra, a La Cala szárazföldi nyúlványán állt, és egy valódi katonai fellegvárat alkotott.
A építését a 10. századtól, az arab uralom idején kezdték meg; közepén toronyszerű fő torony (donjon) magasodott. Egy kiterjedt füves térség választotta el a várostól. A normann korban megerősített várat 1496-ban, Katolikus Ferdinánd uralkodása idején tovább erődítették.
Ekkor épült meg a bejárati épületrész két egymás melletti bástyatoronnyal, amelyek között a kapuboltozat nyílt, fölötte pedig a királyi címer állt. 1535-ben, a város erődítési munkái keretében, amelyekről Don Ferrante Gonzaga alkirály döntött, bástyákat és védőárkokat építettek a Castellammare védelmére, amely az új, bástyákkal megerősített városfal fő támaszpontjává vált.
Ezenkívül a lakossági zavargásoktól tartva az erőd városi oldali védelmét is megerősítették: két hatalmas bástyát emeltek a nyugati tér felé, a San Pietro-bástyát és a San Pasquale-bástyát. A Castello térnek nevezett téren 1722-ben felállították Nepomuki Szent János szobrát. Az erőd trapéz alakú, hatalmas bástyás falgyűrűből állt, amelynek kerületén épületek sorakoztak, és a fő torony körül nagy szabad terület maradt. Az erőd területén állt a San Silvestro plébániatemplom is.
1517-ben a vár rövid ideig az alkirály székhelye volt; itt voltak a nemesek és az állam elleni bűnök elkövetői számára fenntartott börtönök. Innen indította a Bourbon tüzérség a támadást a város ellen az 1860-as felkelések idején.
Még ugyanabban az évben Garibaldi parancsára megkezdték a katonai erőd lebontását, teljes lebontására azonban csak 1922-ben került sor, a kikötő trapéz alakú móló építése miatt.
A Castello a Mare maradványai az elmúlt években végzett ásatások után ma újra láthatók: meglátogathatod a bejárati bástyatorony néhány épületét és egy kör alakú tornyot, a nyugati védőárkok pedig szintén előkerültek.
A építését a 10. századtól, az arab uralom idején kezdték meg; közepén toronyszerű fő torony (donjon) magasodott. Egy kiterjedt füves térség választotta el a várostól. A normann korban megerősített várat 1496-ban, Katolikus Ferdinánd uralkodása idején tovább erődítették.
Ekkor épült meg a bejárati épületrész két egymás melletti bástyatoronnyal, amelyek között a kapuboltozat nyílt, fölötte pedig a királyi címer állt. 1535-ben, a város erődítési munkái keretében, amelyekről Don Ferrante Gonzaga alkirály döntött, bástyákat és védőárkokat építettek a Castellammare védelmére, amely az új, bástyákkal megerősített városfal fő támaszpontjává vált.
Ezenkívül a lakossági zavargásoktól tartva az erőd városi oldali védelmét is megerősítették: két hatalmas bástyát emeltek a nyugati tér felé, a San Pietro-bástyát és a San Pasquale-bástyát. A Castello térnek nevezett téren 1722-ben felállították Nepomuki Szent János szobrát. Az erőd trapéz alakú, hatalmas bástyás falgyűrűből állt, amelynek kerületén épületek sorakoztak, és a fő torony körül nagy szabad terület maradt. Az erőd területén állt a San Silvestro plébániatemplom is.
1517-ben a vár rövid ideig az alkirály székhelye volt; itt voltak a nemesek és az állam elleni bűnök elkövetői számára fenntartott börtönök. Innen indította a Bourbon tüzérség a támadást a város ellen az 1860-as felkelések idején.
Még ugyanabban az évben Garibaldi parancsára megkezdték a katonai erőd lebontását, teljes lebontására azonban csak 1922-ben került sor, a kikötő trapéz alakú móló építése miatt.
A Castello a Mare maradványai az elmúlt években végzett ásatások után ma újra láthatók: meglátogathatod a bejárati bástyatorony néhány épületét és egy kör alakú tornyot, a nyugati védőárkok pedig szintén előkerültek.