Leírás
A palermói San Giovanni degli Eremiti normann templom, amely úgy néz ki, mintha valamelyik keleti városból került volna ide: vörös kupolákkal koronázott tufakockák, kertes kerengő és a belvároshoz képest szokatlan csend. Nemzeti műemlék, 2015 óta pedig az UNESCO arab–normann útvonalának része.
Kívülről a vörös kupolák ragadják meg a tekintetet. Ez nem ősi szín: a 19. században Giuseppe Patricolo építész választotta, aki így értelmezte a sötétvörös vakolat néhány megmaradt nyomát. 1880 körül az évszázadok során hozzáépített részeket is eltávolította, és megpróbálta visszaadni a templom eredeti arcát.
Az alaprajz tau keresztet formáz, vagyis T alakú, négyzetes boltszakaszokra osztott, és mindegyikre egy-egy félgömb ül. A szentély két oldalán két négyzetes épületrész áll, ezeket szintén kupola fedi, a bal oldali pedig harangtoronyként szolgál.
Bent minden csupasz és elmélyült hangulatú. A falak szabályosra faragott, látszó tufakváderekből épültek, díszítés nélkül. Öt négyzetes boltszakaszt kis kupolák fednek, amelyek fülkékkel kapcsolódnak a falakhoz, az apszis pedig három van, félköríves kialakításúak.
A négyzet, vagyis a föld és a kör, vagyis az ég párosítása a bizánci és a fátimida iszlám kultúrának egyaránt kedves szimbóluma.
A legszebb rész a kerengő, az eredeti kolostor legjobban megőrzött része, buja kertben. Akantuszleveles oszlopfőkkel ellátott ikeroszlopok tartják a kétsoros, csúcsíves íveket, amelyek könnyedek és karcsúak. A kerengőben egy arab ciszterna is található.
Az udvarra néz a San Mercurio-oratórium, amely az 1572-ben alapított vallási testvériség székhelye volt.
A névben egy kis félreértés rejlik. A kolostor mellett egykor Szent Merkúrnak, görögül Hermésznek szentelt templom állt. A szerzetesek remeteéletet éltek, olaszul „romiti”, és Hermész meg a remeték között megszületett a szójáték: a kolostor neve San Giovanni degli Eremiti lett.
A hagyomány Nagy Szent Gergelyig és anyjáig, Szilviáig vezeti vissza az alapítását, 581-re. 842-ben a szaracénok lerombolták. 1132-ben II. Roger király újjáépíttette, a Montevergine-rend alapítójára, Vercelli Vilmosra bízta, és a „Királyi” címet adományozta neki.
Ki ne hagyd
• A kerengőt.
• A vörös kupolákat.
• Az arab ciszternát.
Tudtad?
• A hagyomány szerint itt öltötte magára a szerzetesi ruhát Agatho, a későbbi pápa.
• A kolostortól más kolostorok függtek, amelyeket Giovanni Nusco apát alapított 1157 és 1163 között.
• A templomban dokumentáltan volt egy 15. századi festmény Szent János evangélistáról, Tommaso De Vigilia alkotása.
• A kolostor volt a bencés kongregáció első apátsági székhelye Szicíliában.
Kívülről a vörös kupolák ragadják meg a tekintetet. Ez nem ősi szín: a 19. században Giuseppe Patricolo építész választotta, aki így értelmezte a sötétvörös vakolat néhány megmaradt nyomát. 1880 körül az évszázadok során hozzáépített részeket is eltávolította, és megpróbálta visszaadni a templom eredeti arcát.
Az alaprajz tau keresztet formáz, vagyis T alakú, négyzetes boltszakaszokra osztott, és mindegyikre egy-egy félgömb ül. A szentély két oldalán két négyzetes épületrész áll, ezeket szintén kupola fedi, a bal oldali pedig harangtoronyként szolgál.
Bent minden csupasz és elmélyült hangulatú. A falak szabályosra faragott, látszó tufakváderekből épültek, díszítés nélkül. Öt négyzetes boltszakaszt kis kupolák fednek, amelyek fülkékkel kapcsolódnak a falakhoz, az apszis pedig három van, félköríves kialakításúak.
A négyzet, vagyis a föld és a kör, vagyis az ég párosítása a bizánci és a fátimida iszlám kultúrának egyaránt kedves szimbóluma.
A legszebb rész a kerengő, az eredeti kolostor legjobban megőrzött része, buja kertben. Akantuszleveles oszlopfőkkel ellátott ikeroszlopok tartják a kétsoros, csúcsíves íveket, amelyek könnyedek és karcsúak. A kerengőben egy arab ciszterna is található.
Az udvarra néz a San Mercurio-oratórium, amely az 1572-ben alapított vallási testvériség székhelye volt.
A névben egy kis félreértés rejlik. A kolostor mellett egykor Szent Merkúrnak, görögül Hermésznek szentelt templom állt. A szerzetesek remeteéletet éltek, olaszul „romiti”, és Hermész meg a remeték között megszületett a szójáték: a kolostor neve San Giovanni degli Eremiti lett.
A hagyomány Nagy Szent Gergelyig és anyjáig, Szilviáig vezeti vissza az alapítását, 581-re. 842-ben a szaracénok lerombolták. 1132-ben II. Roger király újjáépíttette, a Montevergine-rend alapítójára, Vercelli Vilmosra bízta, és a „Királyi” címet adományozta neki.
Ki ne hagyd
• A kerengőt.
• A vörös kupolákat.
• Az arab ciszternát.
Tudtad?
• A hagyomány szerint itt öltötte magára a szerzetesi ruhát Agatho, a későbbi pápa.
• A kolostortól más kolostorok függtek, amelyeket Giovanni Nusco apát alapított 1157 és 1163 között.
• A templomban dokumentáltan volt egy 15. századi festmény Szent János evangélistáról, Tommaso De Vigilia alkotása.
• A kolostor volt a bencés kongregáció első apátsági székhelye Szicíliában.