Leírás
A templom a szomszédos kolostorhoz tartozik, amelyet 1507-ben Santa Maria del Popolo titulussal építtetett Lucrezia Di Leo nővér a klarissza rendből. A kolostor azon a helyen áll, ahol 1492-ig a város zsidó gettója működött, és ahol egy zsinagóga is állt, amelyet a helyiek „moschitának” hívtak.
A kolostor 1579-es feloszlatása után a templomot a Jegyzők Kollégiuma vette birtokba. 1596-ban a templomot és a kolostort az ágostonrendi atyáknak adták át, akik 1609-ben új, fenséges templomot építtettek. A homlokzat egyszerű, mégis erőteljes: két szintes, masszív pilaszterek keretezik. A 17. század második felében készült el, és 1922 körül átalakították.
A főkapu fölött, fülkében Tolentinói Szent Miklós szobra áll, amelyet 1687-ben helyeztek el. A bazilikális alaprajzú templomnak három hajója van, amelyeket hatalmas pillérek választanak el egymástól; széles kereszthajó, téglalap alakú főkápolna és mély oldalkápolnák tartoznak hozzá. A templom az évszázadok során sokat szenvedett; ma csupasz, és a kopár falak között még jobban érzékelhető a terek hatalmas mérete.
Különösen figyelemre méltó Pietro Novelli két festménye, amelyek a kereszthajó kápolnáiban láthatók: „A Szűzanya és Szent Ágoston” és „Tolentinói Szent Miklós”. Említésre méltó még a 15. századi keresztelőmedence, amely 17. századi talapzaton áll, valamint a 18. századi, színes berakásos márvány főoltár.
A kolostor 1579-es feloszlatása után a templomot a Jegyzők Kollégiuma vette birtokba. 1596-ban a templomot és a kolostort az ágostonrendi atyáknak adták át, akik 1609-ben új, fenséges templomot építtettek. A homlokzat egyszerű, mégis erőteljes: két szintes, masszív pilaszterek keretezik. A 17. század második felében készült el, és 1922 körül átalakították.
A főkapu fölött, fülkében Tolentinói Szent Miklós szobra áll, amelyet 1687-ben helyeztek el. A bazilikális alaprajzú templomnak három hajója van, amelyeket hatalmas pillérek választanak el egymástól; széles kereszthajó, téglalap alakú főkápolna és mély oldalkápolnák tartoznak hozzá. A templom az évszázadok során sokat szenvedett; ma csupasz, és a kopár falak között még jobban érzékelhető a terek hatalmas mérete.
Különösen figyelemre méltó Pietro Novelli két festménye, amelyek a kereszthajó kápolnáiban láthatók: „A Szűzanya és Szent Ágoston” és „Tolentinói Szent Miklós”. Említésre méltó még a 15. századi keresztelőmedence, amely 17. századi talapzaton áll, valamint a 18. századi, színes berakásos márvány főoltár.