Leírás
A templomot 1594-ben Palermóban letelepedett filippiánus atyák építették 1598 és 1622 között Antonio Muttone tervei alapján. A homlokzat 1655 és 1690 között készült el, és két egyforma harangtorony, számos enyhén kiugró oszlop, kapuzat és szobor jellemzi. Ezek a korabeli római építészet példáját követve a templom homlokzatát a barokk csodálatos, pompás emlékévé varázsolták.
Egy széles, vaskerítéssel övezett lépcsősor vezet a nagyjából 1690 körül készült kapuzatokhoz, amelyek finoman faragott fakapukkal rendelkeznek. A második szint szobrai a következőket ábrázolják: a jobb oldali harangtornyon Szent Rozália és Néri Szent Fülöp, a bal oldalon Szalézi Szent Ferenc és Szent Ignác áll. Az épület fölött 1732-ben elkészült elegáns kupola emelkedik, amelyet ólomlemezek borítanak. A háromhajós belső tér tágas és ünnepélyes, alaprajza latin kereszt alakú.
A hajókat oszlopok tagolják, oldalkápolnák egészítik ki őket; a hatalmas kereszthajó a téglalap alaprajzú nagykápolnához vezet. A 18. században készült díszítés jelentős festményeket és szobrokat foglal magában. Nagy értékű a padló, amely színes márványokból összeállított elegáns mintázatot alkot.
A boltozatot 1790-ben Antonio Manno díszítette a Szentírásból vett jelenetekkel; a copf stílusú mezőket Venanzio Marvuglia alakította ki, aki 1772 körül közreműködött a templom utolsó átrendezésében. Emellett különösen figyelemre méltó: Alessandro Bagnasco 1873-ban készült Szeplőtelen Fogantatás-szobra; Filippo Randazzo Szent Rozáliát ábrázoló vászonképe; a márványpanelekkel díszített szentélyt két oldalról közrefogó, orgonával ellátott két kóruserkély; a 19. századi márvány főoltár bronz díszítésű kövekkel és frízekkel, amelyet két, Ignazio Marabitti alkotta márványszobor fog közre, Szent Pétert és Szent Pált ábrázolva, stb.
Egy széles, vaskerítéssel övezett lépcsősor vezet a nagyjából 1690 körül készült kapuzatokhoz, amelyek finoman faragott fakapukkal rendelkeznek. A második szint szobrai a következőket ábrázolják: a jobb oldali harangtornyon Szent Rozália és Néri Szent Fülöp, a bal oldalon Szalézi Szent Ferenc és Szent Ignác áll. Az épület fölött 1732-ben elkészült elegáns kupola emelkedik, amelyet ólomlemezek borítanak. A háromhajós belső tér tágas és ünnepélyes, alaprajza latin kereszt alakú.
A hajókat oszlopok tagolják, oldalkápolnák egészítik ki őket; a hatalmas kereszthajó a téglalap alaprajzú nagykápolnához vezet. A 18. században készült díszítés jelentős festményeket és szobrokat foglal magában. Nagy értékű a padló, amely színes márványokból összeállított elegáns mintázatot alkot.
A boltozatot 1790-ben Antonio Manno díszítette a Szentírásból vett jelenetekkel; a copf stílusú mezőket Venanzio Marvuglia alakította ki, aki 1772 körül közreműködött a templom utolsó átrendezésében. Emellett különösen figyelemre méltó: Alessandro Bagnasco 1873-ban készült Szeplőtelen Fogantatás-szobra; Filippo Randazzo Szent Rozáliát ábrázoló vászonképe; a márványpanelekkel díszített szentélyt két oldalról közrefogó, orgonával ellátott két kóruserkély; a 19. századi márvány főoltár bronz díszítésű kövekkel és frízekkel, amelyet két, Ignazio Marabitti alkotta márványszobor fog közre, Szent Pétert és Szent Pált ábrázolva, stb.