Leírás
Az Alexandriai Szent Katalin-templom (Chiesa di Santa Caterina d'Alessandria), más néven Santa Caterina delle Donne, a Pretoria térre és a Piazza Bellinire néz Palermo szívében. Egy 14. századi domonkos kolostor része, belül pedig a palermói barokk egyik legpompásabb temploma.
1566 és 1596 között épült, egyetlen hajója van, mindkét oldalán három-három kápolnával, valamint kupolás kereszthajóval. A külseje szikár, a meglepetés odabent vár: a falakat megszakítás nélkül marmi mischi, vagyis színes márványberakások, aranyozott stukkók és freskók borítják.
Fent, a kupolán Vito D'Anna 1751-ben megfestette a domonkos rend diadalát. A főhajó boltozatán Filippo Randazzo Szent Katalin diadala című műve látható, Procopio Serpotta aranyozott stukkóival.
Ne hagyd ki a pilaszterek tövében lévő márványberakásokat sem, bibliai jelenetekkel, például Jónással és a cethallal vagy Izsák feláldozásával, és Antonello Gagini 1534-es Szent Katalin-szobrát a kereszthajó egyik kápolnájában.
A bejárat feletti kórus megmutatja, hogyan éltek az apácák: fent, a rácsok mögött, láthatatlanul követték a misét. A kórust két vörös gránit csavart oszlop tartja, freskói 1769-ből származnak.
A kolostor Benvenuta Mastrangelo és édesanyja adományaiból jött létre, idővel pedig az arisztokrácia lányainak fenntartott hellyé vált. Az utolsó apácák 2014-ben távoztak, az épületegyüttest pedig a kolostori élet múzeumává alakították, kerengővel és refektóriummal.
A kerengő padlóját 18. századi kék nápolyi majolika borítja, kertjében illatos növények nőnek; a refektóriumban még mindig megvannak a vörös márvány konzolokon nyugvó hosszú faasztalok.
És ott vannak még az édességek. 1841-ben az érsek bezáratta az apácák cukrászdáját, mert túl sokat kerestek, ami szembement a szegénység szabályával. Ebből a bevételből fizette ki a priorissza a kórus alatti márványberakásokat. 2017 óta újra vásárolhatsz édességeket palermói kolostorok régi receptjei szerint.
1566 és 1596 között épült, egyetlen hajója van, mindkét oldalán három-három kápolnával, valamint kupolás kereszthajóval. A külseje szikár, a meglepetés odabent vár: a falakat megszakítás nélkül marmi mischi, vagyis színes márványberakások, aranyozott stukkók és freskók borítják.
Fent, a kupolán Vito D'Anna 1751-ben megfestette a domonkos rend diadalát. A főhajó boltozatán Filippo Randazzo Szent Katalin diadala című műve látható, Procopio Serpotta aranyozott stukkóival.
Ne hagyd ki a pilaszterek tövében lévő márványberakásokat sem, bibliai jelenetekkel, például Jónással és a cethallal vagy Izsák feláldozásával, és Antonello Gagini 1534-es Szent Katalin-szobrát a kereszthajó egyik kápolnájában.
A bejárat feletti kórus megmutatja, hogyan éltek az apácák: fent, a rácsok mögött, láthatatlanul követték a misét. A kórust két vörös gránit csavart oszlop tartja, freskói 1769-ből származnak.
A kolostor Benvenuta Mastrangelo és édesanyja adományaiból jött létre, idővel pedig az arisztokrácia lányainak fenntartott hellyé vált. Az utolsó apácák 2014-ben távoztak, az épületegyüttest pedig a kolostori élet múzeumává alakították, kerengővel és refektóriummal.
A kerengő padlóját 18. századi kék nápolyi majolika borítja, kertjében illatos növények nőnek; a refektóriumban még mindig megvannak a vörös márvány konzolokon nyugvó hosszú faasztalok.
És ott vannak még az édességek. 1841-ben az érsek bezáratta az apácák cukrászdáját, mert túl sokat kerestek, ami szembement a szegénység szabályával. Ebből a bevételből fizette ki a priorissza a kórus alatti márványberakásokat. 2017 óta újra vásárolhatsz édességeket palermói kolostorok régi receptjei szerint.