Leírás
A Santa Cita-templom a palermói Castellammare negyed egyik nagy domonkos temploma, amelyet a luccai Szent Zitáról neveztek el. Az 1943-as bombázások elpusztították a mellékhajóit, de az apszis és a kereszthajó épen maradt, és első osztályú reneszánsz és barokk márványmunkákat őriz.
A főoltár mögött áll Antonello Gagini 1516-ban készült Santa Cita-diadalíve: az Írások fölé hajló domonkos szentek, a szent életének jelenetei és az evangélisták alakja márványba faragva. A kereszthajóban a Rózsafüzér-kápolna a barokk márványberakások diadala, a Rózsafüzér misztériumait ábrázoló, Gioacchino Vitagliano alkotta magasdombormúvekkel, amelyek Giacomo Serpotta mintái nyomán készültek.
A ma látható, 1603-ban felszentelt templom a luccai közösség 14. századi templomának helyébe lépett: sok síremléket, amelyet Gagini a régi templom számára faragott, az újban építettek újra össze. A háború után élelmiszerraktárként és tárgyalóteremként szolgált, majd 1952-ben San Mamiliano plébániatemplomaként nyílt meg újra.
A Lanza di Trabia család kápolnájából lépcső vezet le a családi kriptába. Itt nyugszik Laura Lanza, Carini bárónője is, akit az apja vagy a férje keze ölt meg, hogy megbüntesse a hűtlenségéért.
A főoltár mögött áll Antonello Gagini 1516-ban készült Santa Cita-diadalíve: az Írások fölé hajló domonkos szentek, a szent életének jelenetei és az evangélisták alakja márványba faragva. A kereszthajóban a Rózsafüzér-kápolna a barokk márványberakások diadala, a Rózsafüzér misztériumait ábrázoló, Gioacchino Vitagliano alkotta magasdombormúvekkel, amelyek Giacomo Serpotta mintái nyomán készültek.
A ma látható, 1603-ban felszentelt templom a luccai közösség 14. századi templomának helyébe lépett: sok síremléket, amelyet Gagini a régi templom számára faragott, az újban építettek újra össze. A háború után élelmiszerraktárként és tárgyalóteremként szolgált, majd 1952-ben San Mamiliano plébániatemplomaként nyílt meg újra.
A Lanza di Trabia család kápolnájából lépcső vezet le a családi kriptába. Itt nyugszik Laura Lanza, Carini bárónője is, akit az apja vagy a férje keze ölt meg, hogy megbüntesse a hűtlenségéért.