Leírás
A templomot 1678-ban építette Giacomo Amato építész a domonkos nővérek számára, akiknek a kolostora az Abatellis-palotában működött. Kiváló példája a barokk templomoknak: homlokzata egyértelműen római mintákat követ, két szintre tagolódik, és nagy hangsúlyt kap rajta a fény-árnyék hatás, amelyet az előreugró oszlopok, a fülkék és a rozetták elhelyezése, valamint a körablak erőteljes képi jelenléte ér el. Az eredmény klasszikus elemek újraszerkesztése, amelyek élő, kölcsönös kapcsolatban állnak egymással – ez a művelt, kifinomult ízlés jellegzetes megnyilvánulása.
A belső tér egyhajós, oldaloltárokkal; a bejáratnál található a karzat (kórus), amelyet karcsú oszlopok tartanak. A templom egy félköríves nagy kápolnával zárul, ahol a főoltár áll. A stukkóból és aranyból készült díszítés rendkívüli eleganciával olvad össze a falfelületek térbeli kialakításával. A templom rendkívül értékes, 18. századi festményeket őriz, amelyek igazi galériává teszik: az a teljes, dinamikus, gazdag színvilágú ízlés jelenik meg bennük, amely a 18. századra volt jellemző.
A stukkódíszeket Giacomo és Procopio Serpotta készítette, a pompás freskókat pedig Guglielmo Borremans festette. A karzaton áll a nagy aranyozott rács, amely a felkelő napot, valamint a nővérek életét megvilágító Hitet ábrázolja. A bonyolult szerkesztésű boltozatot 1708-ban Antonio Grano freskózta; a „Domonkos rend diadala” című jelenetet ábrázolja.
A különféle márványokból épült főoltár klasszicista tervezésű, az oltárasztalt aranyozott angyalok tartják, a tabernákulum pedig értékes lápisz lazuliból és jáspisból készült.
A belső tér egyhajós, oldaloltárokkal; a bejáratnál található a karzat (kórus), amelyet karcsú oszlopok tartanak. A templom egy félköríves nagy kápolnával zárul, ahol a főoltár áll. A stukkóból és aranyból készült díszítés rendkívüli eleganciával olvad össze a falfelületek térbeli kialakításával. A templom rendkívül értékes, 18. századi festményeket őriz, amelyek igazi galériává teszik: az a teljes, dinamikus, gazdag színvilágú ízlés jelenik meg bennük, amely a 18. századra volt jellemző.
A stukkódíszeket Giacomo és Procopio Serpotta készítette, a pompás freskókat pedig Guglielmo Borremans festette. A karzaton áll a nagy aranyozott rács, amely a felkelő napot, valamint a nővérek életét megvilágító Hitet ábrázolja. A bonyolult szerkesztésű boltozatot 1708-ban Antonio Grano freskózta; a „Domonkos rend diadala” című jelenetet ábrázolja.
A különféle márványokból épült főoltár klasszicista tervezésű, az oltárasztalt aranyozott angyalok tartják, a tabernákulum pedig értékes lápisz lazuliból és jáspisból készült.