Leírás
A Santa Maria dello Spasimo-templom Kalsa szívében áll: hatalmas, tető nélküli gótikus templom, amelynek égbe nyúló ívei fölött boltozat helyett maga az ég van. Soha nem készült el, és éppen ettől lett Palermo egyik legvarázslatosabb helye.
Bent először is a szabad ég alatti hajót érdemes megnézni karcsú csúcsíveivel és tágas oldalkápolnáival. A terv egyesíti az ablakok lángoló gótikáját, egy nagy lapított ívet, az északi oldalon pedig egy kis, arab–normann hangulatú vörös kupolát.
Az ívek alatt, a fű között és az idő által egyenetlenné vált kövezeten sétálva olyan térben jársz, ahol ma koncerteket és előadásokat tartanak. A templom mellett a régi kolostor és a egykori kórház épületeiben a Jazzmúzeum és a Brass Group iskolája működik.
A templomot Jacopo de Basilicò jogtudós akarta felépíteni, a munkálatok 1509-ben kezdődtek, az olivetánus szerzetesekre bízva. A neve a „spasimo”-ból ered, vagyis Szűz Mária fájdalmából, amikor Krisztus a kereszt alatt elesik, valamint egy Raffaello-festményből.
Basilicò a családi kápolnájához Raffaellótól rendelte meg a Keresztvitelt, amely hamar Szicília Spasimójaként vált híressé. Vasari „csodálatos műnek” nevezte. 1661-ben az alkirály közreműködésével a spanyol királynak adták át: ma a Prado őrzi.
A templom közben a törökök ellen emelt új falakon belülre került, a szerzetesek pedig elmentek. 1582-ben itt adták elő Tasso Aminta című darabját, ez volt szinte a város első nyilvános színháza; az 1624-es pestisjárvány idején lazarettá lett.
Aztán magtár és raktár volt. A 18. század közepén a főhajó boltozata beomlott, és soha nem építették újjá. 1886-tól 1985-ig az épületegyüttes kórházként működött, a háború után pedig a helyet szeméttelepként használták.
A romot 1995. július 25-én kapta vissza a város Giovanni Sollima éppen „Spasimo” című koncertjével. Azóta az ívei alatt zene és színház szól.
Bent először is a szabad ég alatti hajót érdemes megnézni karcsú csúcsíveivel és tágas oldalkápolnáival. A terv egyesíti az ablakok lángoló gótikáját, egy nagy lapított ívet, az északi oldalon pedig egy kis, arab–normann hangulatú vörös kupolát.
Az ívek alatt, a fű között és az idő által egyenetlenné vált kövezeten sétálva olyan térben jársz, ahol ma koncerteket és előadásokat tartanak. A templom mellett a régi kolostor és a egykori kórház épületeiben a Jazzmúzeum és a Brass Group iskolája működik.
A templomot Jacopo de Basilicò jogtudós akarta felépíteni, a munkálatok 1509-ben kezdődtek, az olivetánus szerzetesekre bízva. A neve a „spasimo”-ból ered, vagyis Szűz Mária fájdalmából, amikor Krisztus a kereszt alatt elesik, valamint egy Raffaello-festményből.
Basilicò a családi kápolnájához Raffaellótól rendelte meg a Keresztvitelt, amely hamar Szicília Spasimójaként vált híressé. Vasari „csodálatos műnek” nevezte. 1661-ben az alkirály közreműködésével a spanyol királynak adták át: ma a Prado őrzi.
A templom közben a törökök ellen emelt új falakon belülre került, a szerzetesek pedig elmentek. 1582-ben itt adták elő Tasso Aminta című darabját, ez volt szinte a város első nyilvános színháza; az 1624-es pestisjárvány idején lazarettá lett.
Aztán magtár és raktár volt. A 18. század közepén a főhajó boltozata beomlott, és soha nem építették újjá. 1886-tól 1985-ig az épületegyüttes kórházként működött, a háború után pedig a helyet szeméttelepként használták.
A romot 1995. július 25-én kapta vissza a város Giovanni Sollima éppen „Spasimo” című koncertjével. Azóta az ívei alatt zene és színház szól.