Leírás
A Pretoria-kút a palermói belváros Pretoria terének nagy kútja a Palazzo Pretorio előtt: medencékből, lépcsőkből és korlátokból álló piramis, melyet istenek, tritonok, nimfák és szörnyek szobrai népesítenek be. A palermóiak a szégyen kútjának hívják a meztelen szobrok miatt, és főleg azért, mert mennyibe került.
A szerkezet kör alakú. A központi medencét négy lépcsősor és egy korlát veszi körül, három medence pedig egymás fölött emelkedik a csúcsig, ahol Palermo Géniusza önti a vizet. Összesen 37 szobor, 24 állat- és szörnyfej a falakon, valamint több tucat vízsugár van rajta.
A négy sarokban a medencék a város folyóit ábrázolják: mindegyik egy sziklán elnyúló nagy alak, mellette egy tritonnal és egy néreiddel. Körben istenek, hermák és esetlen, karikaturisztikus alakok sora fut, amelyeket Michelangelo Naccherino tett hozzá Palermóban.
A kút 1554-ben Firenzében született Francesco Camilliani műveként, don Luigi di Toledo kertjébe. Giorgio Vasari így jellemezte: „csodálatos kút, amelynek nincs párja Firenzében, sőt talán egész Itáliában”. Don Luigi adósságokba merült, ezért eladta Palermo szenátusának.
1574. május 26-án érkezett meg a kikötőbe, 644 darabra szétszedve. Néhány szobor megsérült, mások talán a tulajdonosnál maradtak. A kút számára helyet csinálandó több házat lebontottak. Az újraépítést, egyúttal átalakítását a szobrász fia, Camillo végezte, és 1581-ben fejezte be.
A becenév a költségekből ered: a kifizetett összegek és a folyamatosan növekvő kiadások mindenkinek botrányosnak tűntek. A 18. században a kutat a város korrupt közigazgatásának jelképeként tekintették.
Nem mindenki bánt vele szépen. 1737-ben erős vaskerítést építettek köré, hogy megakadályozzák a rongálást: állítólag a messinaiak sok alaknak letörték az orrát. A palermóiak úgy feleltek, hogy a messinai Neptunusz két ujját letörték, aki azóta is szarvat mutat a városlakóknak.
1998-ban hosszú felújítás kezdődött, amely 2003-ban fejeződött be. 1973-ban az olasz posta 25 lírás bélyeget szentelt neki.
A szerkezet kör alakú. A központi medencét négy lépcsősor és egy korlát veszi körül, három medence pedig egymás fölött emelkedik a csúcsig, ahol Palermo Géniusza önti a vizet. Összesen 37 szobor, 24 állat- és szörnyfej a falakon, valamint több tucat vízsugár van rajta.
A négy sarokban a medencék a város folyóit ábrázolják: mindegyik egy sziklán elnyúló nagy alak, mellette egy tritonnal és egy néreiddel. Körben istenek, hermák és esetlen, karikaturisztikus alakok sora fut, amelyeket Michelangelo Naccherino tett hozzá Palermóban.
A kút 1554-ben Firenzében született Francesco Camilliani műveként, don Luigi di Toledo kertjébe. Giorgio Vasari így jellemezte: „csodálatos kút, amelynek nincs párja Firenzében, sőt talán egész Itáliában”. Don Luigi adósságokba merült, ezért eladta Palermo szenátusának.
1574. május 26-án érkezett meg a kikötőbe, 644 darabra szétszedve. Néhány szobor megsérült, mások talán a tulajdonosnál maradtak. A kút számára helyet csinálandó több házat lebontottak. Az újraépítést, egyúttal átalakítását a szobrász fia, Camillo végezte, és 1581-ben fejezte be.
A becenév a költségekből ered: a kifizetett összegek és a folyamatosan növekvő kiadások mindenkinek botrányosnak tűntek. A 18. században a kutat a város korrupt közigazgatásának jelképeként tekintették.
Nem mindenki bánt vele szépen. 1737-ben erős vaskerítést építettek köré, hogy megakadályozzák a rongálást: állítólag a messinaiak sok alaknak letörték az orrát. A palermóiak úgy feleltek, hogy a messinai Neptunusz két ujját letörték, aki azóta is szarvat mutat a városlakóknak.
1998-ban hosszú felújítás kezdődött, amely 2003-ban fejeződött be. 1973-ban az olasz posta 25 lírás bélyeget szentelt neki.