Leírás
A Foro Italico, más néven a Marina sétánya (1861-ig Foro Borbonico) egy nagy zöldterület, amely Palermo egyik tengerparti sétányát alkotja. A La Calától a Villa Giuliáig húzódik a Kalsa negyedben.
Palermo szövetséges megszállása (1943) után, a második világháború idején az AMGOT ideiglenes közigazgatás a belváros utcáinak megtisztítására döntött. Az utcákat az ugyanazon év tavaszi-nyári heves bombázások okozta romok borították. A döntés egyébként összhangban állt a város szabályozási tervével: a romok és a bontási törmelék a Marina sétánnyal szemközti tengerszakaszt töltötte fel. Ezt a sétányt a fasiszta időszakban nevezték el Foro Italicónak.
A területet az 1950-es évek elején Giuseppe Spatrisano építész terve alapján elkezdték rendezni, de ezen kívül elhagyatott és kopár maradt. Romatelepként és cirkuszok helyszíneként használták, évekig pedig egy vidámpark foglalta el.
A szervezett bűnözés elleni ENSZ-konferenciára 2000 decemberében Palermóban került sor. Ebből az alkalomból a Leoluca Orlando polgármester vezette városvezetés, Emilio Arcuri alpolgármester és történelmi belvárosért felelős tanácsnok külön kezdeményezésére, megkapta a területet a kikötői hatóságtól. Elköltöztette a körhintákat, és megkezdte a területtisztítást és a felújítást. A munkálatok 2000 decemberében fejeződtek be, a gyepen tartott nagy ünnepségen részt vett az ENSZ akkori főtitkára, Kofi Annan is.
A teljesen gyalogos kert mintegy 40 000 m² füves területet foglal el, különféle mediterrán növényekkel, fasorokkal, padokkal, kerámiaszobrokkal, kerékpárúttal, éjszakai világítással és a part mentén húzódó, széles panorámasétánnyal.
Palermónak a 16. századig nem volt saját tengerparti sétánya, főként mert a gyakori viharok és a (főleg kalóz-) támadások veszélye miatt a partvonalat nem tekintették biztonságos övezetnek. Miután a szaracén támadások megritkultak, a város újragondolta a tengerhez vezető kijáratát, mint biztonságos sávot, amely szórakozásra is használható. A 16. század végén épült itt meg a Strada Colonna Marcantonio Colonna alkirály tiszteletére. Ez egyszerre volt reprezentatív út és a palermóiak szórakozóhelye, hiszen tájképi exedrák, tengerre nyíló kijáratok és főként szabadtéri színházak tarkították.
1734 és 1860 között, a Bourbonok uralma alatt Foro Borbonicónak hívták, 1860-ban, Olaszország egyesítésekor kapta mai nevét.
A második világháború előtt a tenger egészen az út mai nyomvonaláig ért. A háború alatti német és amerikai légitámadásokban a kikötői negyed és a történelmi belváros egyes részei megsérültek. Közvetlenül a háború után a törmelék nagy részét ide, a partszakaszra hordták, így a tenger eltávolodott, a tengerparti sétány pedig gyakorlatilag megszűnt.
A terület évekig műveletlen és elhagyatott maradt. A 20. század kilencvenes éveinek vége és a 2000-es évek eleje között a part helyreállítási tervének keretében felújították.
Palermo szövetséges megszállása (1943) után, a második világháború idején az AMGOT ideiglenes közigazgatás a belváros utcáinak megtisztítására döntött. Az utcákat az ugyanazon év tavaszi-nyári heves bombázások okozta romok borították. A döntés egyébként összhangban állt a város szabályozási tervével: a romok és a bontási törmelék a Marina sétánnyal szemközti tengerszakaszt töltötte fel. Ezt a sétányt a fasiszta időszakban nevezték el Foro Italicónak.
A területet az 1950-es évek elején Giuseppe Spatrisano építész terve alapján elkezdték rendezni, de ezen kívül elhagyatott és kopár maradt. Romatelepként és cirkuszok helyszíneként használták, évekig pedig egy vidámpark foglalta el.
A szervezett bűnözés elleni ENSZ-konferenciára 2000 decemberében Palermóban került sor. Ebből az alkalomból a Leoluca Orlando polgármester vezette városvezetés, Emilio Arcuri alpolgármester és történelmi belvárosért felelős tanácsnok külön kezdeményezésére, megkapta a területet a kikötői hatóságtól. Elköltöztette a körhintákat, és megkezdte a területtisztítást és a felújítást. A munkálatok 2000 decemberében fejeződtek be, a gyepen tartott nagy ünnepségen részt vett az ENSZ akkori főtitkára, Kofi Annan is.
A teljesen gyalogos kert mintegy 40 000 m² füves területet foglal el, különféle mediterrán növényekkel, fasorokkal, padokkal, kerámiaszobrokkal, kerékpárúttal, éjszakai világítással és a part mentén húzódó, széles panorámasétánnyal.
Palermónak a 16. századig nem volt saját tengerparti sétánya, főként mert a gyakori viharok és a (főleg kalóz-) támadások veszélye miatt a partvonalat nem tekintették biztonságos övezetnek. Miután a szaracén támadások megritkultak, a város újragondolta a tengerhez vezető kijáratát, mint biztonságos sávot, amely szórakozásra is használható. A 16. század végén épült itt meg a Strada Colonna Marcantonio Colonna alkirály tiszteletére. Ez egyszerre volt reprezentatív út és a palermóiak szórakozóhelye, hiszen tájképi exedrák, tengerre nyíló kijáratok és főként szabadtéri színházak tarkították.
1734 és 1860 között, a Bourbonok uralma alatt Foro Borbonicónak hívták, 1860-ban, Olaszország egyesítésekor kapta mai nevét.
A második világháború előtt a tenger egészen az út mai nyomvonaláig ért. A háború alatti német és amerikai légitámadásokban a kikötői negyed és a történelmi belváros egyes részei megsérültek. Közvetlenül a háború után a törmelék nagy részét ide, a partszakaszra hordták, így a tenger eltávolodott, a tengerparti sétány pedig gyakorlatilag megszűnt.
A terület évekig műveletlen és elhagyatott maradt. A 20. század kilencvenes éveinek vége és a 2000-es évek eleje között a part helyreállítási tervének keretében felújították.