Leírás
A park Giulia d’Avalos alkirálynéról kapta a nevét, aki Marcantonio Colonna di Stigliano alkirály felesége volt. Helyén valaha a Kalsa régi negyedének halászai szárították a hálóikat, később pedig kivégzések színhelyéül választották.
1777-ben létesítették, és Olaszország első nyilvános parkja. A villa kert határozottan négyzet alakú alaprajza Nicolò Palma tervei szerint olasz kertként épült fel, pontos geometriai szabályok szerint: a szimmetrikus sétányok két fő irányban, merőlegesen és átlósan keresztezik egymást, így egy második, az elsőhöz képest átlós négyzetet és egy kör alakú központi teret alkotnak; a szemben lévő végeken négy félkör alakú exedra áll. A vaskerítés 1855-ben készült.
A bejárat a tenger felé nyílt, ahol a pompás klasszicista stílusú, monumentális kapu áll. Kívülről a kaput a város jelképe, a sas díszíti, két oldalán pedig oroszlánokkal ékesített, magas talapzatok állnak.
Bent egy exedra található, amelyet a sétányok kezdeténél tufából készült nagy vázák díszítenek. Innen indul a hosszú sétány, amely a villa egész területén áthaladva eléri a központi teret, majd a túloldalra jut, ahol egy másik, szoborcsoportokkal díszített exedra áll. Ezek közül különösen figyelemre méltó a Bőség és a Dicsőség az exedra északi és déli végén, Ignazio Marabitti 1763-as alkotása.
Az exedra közepén áll a Palermói Géniusz kútja: a város jelképe, a koronás öreg egy sziklán ül, amelyen Szicília és az Aranykagyló-völgy (Conca d’Oro) jelképes alakjai láthatók. A szobrokat 1778-ban Ignazio Marabittitól rendelték meg. A központi téren 1866-ban négy neopompeji stílusú pavilont helyeztek el Giuseppe Damiani Almeyda tervei alapján.
Középen áll az Atlasz-kút, amelyet Ignazio Marabitti készített 1780-ban. Márvány dodekaédere napórául szolgált; ezt Lorenzo Feredici matematikus tervei szerint 1784-ben készítették, és 1845-ben restaurálták.
1777-ben létesítették, és Olaszország első nyilvános parkja. A villa kert határozottan négyzet alakú alaprajza Nicolò Palma tervei szerint olasz kertként épült fel, pontos geometriai szabályok szerint: a szimmetrikus sétányok két fő irányban, merőlegesen és átlósan keresztezik egymást, így egy második, az elsőhöz képest átlós négyzetet és egy kör alakú központi teret alkotnak; a szemben lévő végeken négy félkör alakú exedra áll. A vaskerítés 1855-ben készült.
A bejárat a tenger felé nyílt, ahol a pompás klasszicista stílusú, monumentális kapu áll. Kívülről a kaput a város jelképe, a sas díszíti, két oldalán pedig oroszlánokkal ékesített, magas talapzatok állnak.
Bent egy exedra található, amelyet a sétányok kezdeténél tufából készült nagy vázák díszítenek. Innen indul a hosszú sétány, amely a villa egész területén áthaladva eléri a központi teret, majd a túloldalra jut, ahol egy másik, szoborcsoportokkal díszített exedra áll. Ezek közül különösen figyelemre méltó a Bőség és a Dicsőség az exedra északi és déli végén, Ignazio Marabitti 1763-as alkotása.
Az exedra közepén áll a Palermói Géniusz kútja: a város jelképe, a koronás öreg egy sziklán ül, amelyen Szicília és az Aranykagyló-völgy (Conca d’Oro) jelképes alakjai láthatók. A szobrokat 1778-ban Ignazio Marabittitól rendelték meg. A központi téren 1866-ban négy neopompeji stílusú pavilont helyeztek el Giuseppe Damiani Almeyda tervei alapján.
Középen áll az Atlasz-kút, amelyet Ignazio Marabitti készített 1780-ban. Márvány dodekaédere napórául szolgált; ezt Lorenzo Feredici matematikus tervei szerint 1784-ben készítették, és 1845-ben restaurálták.