Leírás
A palermói Iszlám Művészeti Múzeum a IX. és a XII. század között készült szicíliai és mediterrán iszlám műtárgyakat gyűjti egybe. A Zisában kapott otthont, abban az arab–normann palotában, amely a történelmi városközponttól nyugatra áll, és 1991 óta működik múzeumként.
A hely legalább annyit ér, mint maga a gyűjtemény. A Zisát (az arab al-ʿAzīza szóból, jelentése: „a pompás”) 1165-től építették a normann királyok nyári rezidenciájául, a Genoardo királyi parkban, a „föld paradicsomában”. Az építkezést II. Vilmos fejezte be, 2015-ben pedig felkerült az UNESCO világörökségi listájára.
A palota a légmozgatás mérnöki remekműve: a tenger felé fordították, hogy elkapja a szellőt, amely egy nagy halastó fölött áthaladva lehűlt. A Szökőkút-teremben, amelyet méhsejtszerű fülkék és aranyozott mozaik díszít, a víz a halastóig csordogál.
A múzeum az arab korszak (IX–XI. század) tárgyait mutatja be, de a legtöbb a normann korból származik, amikor az iszlám hatás Szicíliában még erős volt. A tárgyak a Mediterráneum különböző országaiból érkeztek.
A látnivalók közül ne hagyd ki a sárgaréz, arany és ezüst használati tárgyakat, amelyeket vésett minták és gyakran arany- és ezüstszálas berakások díszítenek. Ugyancsak érdekesek a masarabijják, a fából készült rácsos paravánok, amelyeket sok apró, egymásba illesztett orsó alkot, kifinomult mintákat formálva.
A legtöbbet mégis egy 1149-es sírkő mesél, amely ugyanazt a keresztény feliratot négy nyelven ismétli meg: héberül, latinul, bizánci görögül és arabul. A középkori, soknemzetiségű Palermo képe ez.
A Zisának maga is mozgalmas története van. A XVII. században egy emelettel bővítették, az eredeti lépcsőket pedig elbontották; 1971-ben a jobb szárny egyes részei beomlottak. A Giuseppe Caronia vezette helyreállítás nagyjából húsz évig tartott, és 1991-ben fejeződött be.
A palota attikafalán ma is végigfut egy kúfi betűs felirat: a késő középkorban, amikor a Zisát erőddé alakították, rendszeres időközönként átvágták, hogy kialakítsák a lőréseket.
A hely legalább annyit ér, mint maga a gyűjtemény. A Zisát (az arab al-ʿAzīza szóból, jelentése: „a pompás”) 1165-től építették a normann királyok nyári rezidenciájául, a Genoardo királyi parkban, a „föld paradicsomában”. Az építkezést II. Vilmos fejezte be, 2015-ben pedig felkerült az UNESCO világörökségi listájára.
A palota a légmozgatás mérnöki remekműve: a tenger felé fordították, hogy elkapja a szellőt, amely egy nagy halastó fölött áthaladva lehűlt. A Szökőkút-teremben, amelyet méhsejtszerű fülkék és aranyozott mozaik díszít, a víz a halastóig csordogál.
A múzeum az arab korszak (IX–XI. század) tárgyait mutatja be, de a legtöbb a normann korból származik, amikor az iszlám hatás Szicíliában még erős volt. A tárgyak a Mediterráneum különböző országaiból érkeztek.
A látnivalók közül ne hagyd ki a sárgaréz, arany és ezüst használati tárgyakat, amelyeket vésett minták és gyakran arany- és ezüstszálas berakások díszítenek. Ugyancsak érdekesek a masarabijják, a fából készült rácsos paravánok, amelyeket sok apró, egymásba illesztett orsó alkot, kifinomult mintákat formálva.
A legtöbbet mégis egy 1149-es sírkő mesél, amely ugyanazt a keresztény feliratot négy nyelven ismétli meg: héberül, latinul, bizánci görögül és arabul. A középkori, soknemzetiségű Palermo képe ez.
A Zisának maga is mozgalmas története van. A XVII. században egy emelettel bővítették, az eredeti lépcsőket pedig elbontották; 1971-ben a jobb szárny egyes részei beomlottak. A Giuseppe Caronia vezette helyreállítás nagyjából húsz évig tartott, és 1991-ben fejeződött be.
A palota attikafalán ma is végigfut egy kúfi betűs felirat: a késő középkorban, amikor a Zisát erőddé alakították, rendszeres időközönként átvágták, hogy kialakítsák a lőréseket.