Leírás
A „Gaetano Giorgio Gemellaro” Földtani Múzeum a város egyik legrangosabb múzeumi intézménye, egyben Olaszország egyik jelentős földtani és őslénytani múzeuma. 1838-ban alapította Gemellaro, aki 1904-ig a múzeum igazgatója, emellett a Palermói Egyetem rektora is volt.
Ő hozta létre az első egyetemi gyűjteményt, de önálló otthona csak 1911-ben lett: a Természetrajzi Kabinet (Gabinetto di Storia Naturale) székhelyén, a teatinus atyák házában, a Maqueda utcában (ma a Jogtudományi Kar épülete). A múzeum előbb az 1941-es földrengésben, majd az 1943-as bombázásokban szenvedett károkat, ezek az épületet és egyes gyűjteményeket is megrongálták, így 1965-ben végül bezárták. 1970-ben a Földtani Intézet a mai épületbe költözött.
A gyűjtemény nagyjából 600 000 példányból áll. A földszinten Szicília földtörténetét bemutató anyag látható: a leletek a perm időszaktól, a Palermo megyei Sosio-völgyből származó korallzátony maradványaival, a mezozoikumig, amelyet fosszíliák képviselnek, köztük az ammoniteszek gazdag gyűjteménye, a kainozoikumig, amelyet egyebek mellett feltűnően nagy cápafogak gyűjteménye idéz meg, egészen a kvarterig terjednek, a Monte Pellegrino faunáját bemutató fosszíliákkal.
Különösen érdekes az „ember terme”, ahol a szicíliai emberi jelenlét első nyomai láthatók, főként „Thea” fosszilis maradványai, aki a késő paleolitikumban élt, csontvázát a Messina megyei San Teodoro-barlangban találták meg; a „kristályok terme”, ahol kalcit-, aragonit-, celesztin-, gipsz-, kősó- és kénkristályok számos példánya látható; valamint az „elefántok terme”, ahol a középső–késő pleisztocénben Szicílián élt törpe elefántok sok maradványa csodálható meg, köztük egy teljes Elephas mnaidriensis példány.
Ő hozta létre az első egyetemi gyűjteményt, de önálló otthona csak 1911-ben lett: a Természetrajzi Kabinet (Gabinetto di Storia Naturale) székhelyén, a teatinus atyák házában, a Maqueda utcában (ma a Jogtudományi Kar épülete). A múzeum előbb az 1941-es földrengésben, majd az 1943-as bombázásokban szenvedett károkat, ezek az épületet és egyes gyűjteményeket is megrongálták, így 1965-ben végül bezárták. 1970-ben a Földtani Intézet a mai épületbe költözött.
A gyűjtemény nagyjából 600 000 példányból áll. A földszinten Szicília földtörténetét bemutató anyag látható: a leletek a perm időszaktól, a Palermo megyei Sosio-völgyből származó korallzátony maradványaival, a mezozoikumig, amelyet fosszíliák képviselnek, köztük az ammoniteszek gazdag gyűjteménye, a kainozoikumig, amelyet egyebek mellett feltűnően nagy cápafogak gyűjteménye idéz meg, egészen a kvarterig terjednek, a Monte Pellegrino faunáját bemutató fosszíliákkal.
Különösen érdekes az „ember terme”, ahol a szicíliai emberi jelenlét első nyomai láthatók, főként „Thea” fosszilis maradványai, aki a késő paleolitikumban élt, csontvázát a Messina megyei San Teodoro-barlangban találták meg; a „kristályok terme”, ahol kalcit-, aragonit-, celesztin-, gipsz-, kősó- és kénkristályok számos példánya látható; valamint az „elefántok terme”, ahol a középső–késő pleisztocénben Szicílián élt törpe elefántok sok maradványa csodálható meg, köztük egy teljes Elephas mnaidriensis példány.