Leírás
A Santo Stefano Protomartire-oratórium a Monte di Pietà téren áll.
A Szent István tiszteletére szentelt társulatot 1580-ban alapították, székhelye a Santo Stefano del Piano-templomban volt. Miután a városi vezetéstől kaptak egy telekrészt, 1600-ban megvásároltak egy szomszédos telket is, hogy felépíthessék az oratóriumot.
Az 1726-os földrengés okozta károkat Francesco Firrigno építész irányításával állították helyre. Ezzel párhuzamosan a megmaradt szabad területen, amelyet korábban a lakóházak kertjeként használtak, házakat építettek, hogy a társulat megkapja az oratórium javításához és fenntartásához szükséges bevételt. További házak épültek 1754-ben Mariano Sucameli építész munkája nyomán, és ezzel egy időben karbantartási és javítási munkákat is végeztek az oratóriumban.
1819-ben új, faragott és aranyozott oltár készült, 1866-ban pedig a előtte lévő utca szintjének süllyesztése miatt néhány lépcsőfokot kellett építeni a kapu elé.
1885-ben a beszivárgó nedvesség miatt az épületet ismét javítani kellett, 1908-ban pedig befejeződött a tetőszerkezet felújítása, amely egy évvel korábban kezdődött. További rendszeres karbantartási munkákat 1916-ban végeztek.
Az oratórium egyszerű homlokzatát lizénák díszítik, közepén pedig egy főkapu áll tizennyolcadik századi fa kapuszárnyakkal.
Belül egy dongaboltozattal fedett előtérbe lépsz, amelynek padlóját valószínűleg a huszadik századból származó márványlapok borítják. Az előtér két ajtón át nyílik az egyetlen belső hajóra. A hajó falait dór lizénák tagolják, márványutánzatra festve. A fedését fél-körös szemöldökívekkel (lunettákkal) áttört dongaboltozat adja, amely nádfonatra felvitt gipszburkolatból készült, és a titulusszent életének jeleneteit ábrázoló freskók díszítik. Egy félköríves diadalív választja el a hajót a szentélytől és az oltártól, ahol a hajó lizénái megismétlődnek. A szentélyt kupola fedi, ez is nádfonatból készült, stukkókkal és freskókkal díszítve. Az oltáron két szobor áll, amelyeket Giacomo Serpottának tulajdonítanak.
A sekrestye a hajóból egy folyosón át közelíthető meg. Festett fa mennyezetet őriz, padlóját pedig vörös és homokszínű kerámialapok alkotják, amelyek szinte teljesen tönkrementek.
Az épület falait kváderkő- vagy kalkarenit-tömbökből, mészhabarccsal kötött töltött falazási technikával építették. A sarkokat ugyanilyen anyagú tömbök alkotják, akárcsak a homlokzat lizénáit és azok faragott lábazatait.
A Szent István tiszteletére szentelt társulatot 1580-ban alapították, székhelye a Santo Stefano del Piano-templomban volt. Miután a városi vezetéstől kaptak egy telekrészt, 1600-ban megvásároltak egy szomszédos telket is, hogy felépíthessék az oratóriumot.
Az 1726-os földrengés okozta károkat Francesco Firrigno építész irányításával állították helyre. Ezzel párhuzamosan a megmaradt szabad területen, amelyet korábban a lakóházak kertjeként használtak, házakat építettek, hogy a társulat megkapja az oratórium javításához és fenntartásához szükséges bevételt. További házak épültek 1754-ben Mariano Sucameli építész munkája nyomán, és ezzel egy időben karbantartási és javítási munkákat is végeztek az oratóriumban.
1819-ben új, faragott és aranyozott oltár készült, 1866-ban pedig a előtte lévő utca szintjének süllyesztése miatt néhány lépcsőfokot kellett építeni a kapu elé.
1885-ben a beszivárgó nedvesség miatt az épületet ismét javítani kellett, 1908-ban pedig befejeződött a tetőszerkezet felújítása, amely egy évvel korábban kezdődött. További rendszeres karbantartási munkákat 1916-ban végeztek.
Az oratórium egyszerű homlokzatát lizénák díszítik, közepén pedig egy főkapu áll tizennyolcadik századi fa kapuszárnyakkal.
Belül egy dongaboltozattal fedett előtérbe lépsz, amelynek padlóját valószínűleg a huszadik századból származó márványlapok borítják. Az előtér két ajtón át nyílik az egyetlen belső hajóra. A hajó falait dór lizénák tagolják, márványutánzatra festve. A fedését fél-körös szemöldökívekkel (lunettákkal) áttört dongaboltozat adja, amely nádfonatra felvitt gipszburkolatból készült, és a titulusszent életének jeleneteit ábrázoló freskók díszítik. Egy félköríves diadalív választja el a hajót a szentélytől és az oltártól, ahol a hajó lizénái megismétlődnek. A szentélyt kupola fedi, ez is nádfonatból készült, stukkókkal és freskókkal díszítve. Az oltáron két szobor áll, amelyeket Giacomo Serpottának tulajdonítanak.
A sekrestye a hajóból egy folyosón át közelíthető meg. Festett fa mennyezetet őriz, padlóját pedig vörös és homokszínű kerámialapok alkotják, amelyek szinte teljesen tönkrementek.
Az épület falait kváderkő- vagy kalkarenit-tömbökből, mészhabarccsal kötött töltött falazási technikával építették. A sarkokat ugyanilyen anyagú tömbök alkotják, akárcsak a homlokzat lizénáit és azok faragott lábazatait.