Leírás
A Palazzo Mirto egy múzeumként működő lakóház Kalsában, Palermo egykori arab fellegvárában: a Mirto hercegei, a Filangeri család palotája, amelyet a 17. századtól a 19. századig terjedő időszak bútoraival, csillárjaival és festményeivel rendeztek be. Megmutatja, hogyan éltek Palermo arisztokratái.
Négy évszázadon át a Filangeri, majd a Lanza Filangieri család palermói otthona volt. A legrégebbi részei a 13. századból valók, de a 16. század után a palotát többször átalakították, egészen a mai formájáig.
Az utódok megszakítás nélkül itt laktak 1982-ig, amikor az utolsó örökös, Maria Concetta Lanza Filangieri di Mirto a Szicíliai Régiónak adományozta. Ezt kívánta végrendeletében a fivére, Stefano, aki kezdettől fogva múzeumot képzelt el.
A látogatóút a vörös márvány díszlépcsőn vezet fel a főemeletre. A berendezés gazdag: muranói üvegcsillárok, Kínából származó aranylakk panelek, órák, porcelánok és faliszőnyegek.
A palota szíve, a Salone del Baldacchino (Baldachinos terem) falfestményeit Elia Interguglielmi készítette 1795-ben az Erényes herceg dicsősége témára. Az allegóriák között egy fiatal nő myrtuságat szorongat, amely Aphrodité szent növénye és a család jelképe.
Van itt kínai stílusú dohányzószoba bőrpadlóval, a Hölgyek szalonja, és egy másik szalon titkos átjáróval. A Salone degli Arazzi (Faliszőnyegek terme) falán Ámor és Psziché mítoszát Giuseppe Velasco festette meg.
A Salvator Rosa-terem falfestményei Ariosto Orlando furioso című művének jeleneteit ábrázolják. A hangszerek között van egy kézi forgatású verkli, egy 1820-as bécsi zongora és még két zongora. A reprezentációs termek egy teraszra nyílnak, amelyen rocaille stílusú nimfeum áll, valamint egy trompe-l'œil technikával festett kert látható.
A földszinten az istállók, a kocsiszínek és a konyhák mellett még börtöncellák is vannak. A Filangeri család egy legendás normann lovag, Angerio leszármazottjának vallotta magát, aki állítólag Hauteville-i Tankréddal érkezett Itáliába.
Négy évszázadon át a Filangeri, majd a Lanza Filangieri család palermói otthona volt. A legrégebbi részei a 13. századból valók, de a 16. század után a palotát többször átalakították, egészen a mai formájáig.
Az utódok megszakítás nélkül itt laktak 1982-ig, amikor az utolsó örökös, Maria Concetta Lanza Filangieri di Mirto a Szicíliai Régiónak adományozta. Ezt kívánta végrendeletében a fivére, Stefano, aki kezdettől fogva múzeumot képzelt el.
A látogatóút a vörös márvány díszlépcsőn vezet fel a főemeletre. A berendezés gazdag: muranói üvegcsillárok, Kínából származó aranylakk panelek, órák, porcelánok és faliszőnyegek.
A palota szíve, a Salone del Baldacchino (Baldachinos terem) falfestményeit Elia Interguglielmi készítette 1795-ben az Erényes herceg dicsősége témára. Az allegóriák között egy fiatal nő myrtuságat szorongat, amely Aphrodité szent növénye és a család jelképe.
Van itt kínai stílusú dohányzószoba bőrpadlóval, a Hölgyek szalonja, és egy másik szalon titkos átjáróval. A Salone degli Arazzi (Faliszőnyegek terme) falán Ámor és Psziché mítoszát Giuseppe Velasco festette meg.
A Salvator Rosa-terem falfestményei Ariosto Orlando furioso című művének jeleneteit ábrázolják. A hangszerek között van egy kézi forgatású verkli, egy 1820-as bécsi zongora és még két zongora. A reprezentációs termek egy teraszra nyílnak, amelyen rocaille stílusú nimfeum áll, valamint egy trompe-l'œil technikával festett kert látható.
A földszinten az istállók, a kocsiszínek és a konyhák mellett még börtöncellák is vannak. A Filangeri család egy legendás normann lovag, Angerio leszármazottjának vallotta magát, aki állítólag Hauteville-i Tankréddal érkezett Itáliába.