Leírás
A Branciforte család, Butera hercegeinek és a scordiai ház tagjainak fejedelmi rezidenciája. A palota eredeti magja a 17. századból származik, de 1721-től, amikor a Branciforte család otthona lett, új arculatot kapott, a későbbi bővítések nyomán pedig a homlokzata körülbelül 120 méter hosszúra nőtt.
Az 1759-es tűzvész után a palotát teljesen újjáépítették, és díszítők, stukkómesterek, kerámiaművesek és belsőépítészek egész serege gazdagította pompás kivitelben. Különösen figyelemre méltó a Gioacchino Martorana freskóival díszített boltozat, amelyen látszaterkély és trompe-l'œil kupola látható, valamint a nemesi emelet öt termének freskói, amelyeket ugyanő festett: pásztorjeleneteket ábrázolnak építészeti rajzolatú keretekben.
Néhány kisebb terem díszítései későbbiek, és minden valószínűség szerint Elia Interguglielminek tulajdoníthatók. A gazdagon díszített termekben aranyozott ajtók, festett ajtófelettik, bútorok, kárpitok, valamint kiváló munkájú stukkó- és kerámiadíszek találhatók. A palota egy ideig iskolaként működött, ma kiállításoknak, konferenciáknak és fogadásoknak ad otthont.
Az 1759-es tűzvész után a palotát teljesen újjáépítették, és díszítők, stukkómesterek, kerámiaművesek és belsőépítészek egész serege gazdagította pompás kivitelben. Különösen figyelemre méltó a Gioacchino Martorana freskóival díszített boltozat, amelyen látszaterkély és trompe-l'œil kupola látható, valamint a nemesi emelet öt termének freskói, amelyeket ugyanő festett: pásztorjeleneteket ábrázolnak építészeti rajzolatú keretekben.
Néhány kisebb terem díszítései későbbiek, és minden valószínűség szerint Elia Interguglielminek tulajdoníthatók. A gazdagon díszített termekben aranyozott ajtók, festett ajtófelettik, bútorok, kárpitok, valamint kiváló munkájú stukkó- és kerámiadíszek találhatók. A palota egy ideig iskolaként működött, ma kiállításoknak, konferenciáknak és fogadásoknak ad otthont.