Leírás
A Palazzo Pretorio, közismert nevén Palazzo delle Aquile, Palermo városháza a Pretoria téren, egy karnyújtásnyira a Quattro Cantitól és a Kalsa negyed szélétől. Ez az önkormányzat reprezentatív székhelye, és a tér híres kútjára néz.
A 15. század végén építették újjá Pietro Speciale pretore megrendelésére, és azóta sem szűnt meg változni. 1875-ben Giuseppe Damiani Almeyda neoreneszánsz stílusban értelmezte újra, az okkersárga rusztikával, amely ma is látható.
A név az sasokról ered, amelyek a város jelképei: számos változatban megtalálod őket a homlokzatokon, feliratok, medalionok és címerek között. Fent Szent Rozália, a védőszent szobra őrködik, amelyet Carlo D'Aprile faragott 1661-ben.
A legkedveltebb műalkotás a nagy lépcsőházban áll: a Genio di Palermo, vagyis Palermo géniusza, egy 2,60 méter magas kis márvány szoborcsoport, Domenico Gagini és Gabriele di Battista alkotása. Latin jelmondat olvasható rajta: „Palermo aranykagyló, felfalja övéit, és táplálja az idegeneket.”
Aztán ott vannak a főemelet termei: a Vörös terem, a polgármester dolgozószobája két muranói csillárral és „A meztelen veszekedők” egy antik szobrával; a Sárga terem, ahol a városi végrehajtó testület ülésezik.
A Sala delle Lapidi (Táblák terme) a falakon látható ötven márványtábláról kapta a nevét, amelyeket 1875-ben helyeztek el. Itt ülésezik a városi tanács egy 14. századi festett fafödém alatt, amelyet egy firenzei festő újított fel.
Az átjáró és az oszlopcsarnok különböző korok leleteinek ad otthont, köztük egy római márvány szoborcsoportnak, amely két egymás kezét fogó házastársat ábrázol. A palota előtt két márvány szfinxszel díszített lépcsősor köti össze a teret a Maqueda utcával.
A Genio szobrát 1596-ban találták meg a palota pincéiben, ahol elfelejtették. Palermo 1860-as elfoglalása után a palota Garibaldi diktatórikus kormányának adott otthont, amire egy emléktábla emlékeztet.
A 15. század végén építették újjá Pietro Speciale pretore megrendelésére, és azóta sem szűnt meg változni. 1875-ben Giuseppe Damiani Almeyda neoreneszánsz stílusban értelmezte újra, az okkersárga rusztikával, amely ma is látható.
A név az sasokról ered, amelyek a város jelképei: számos változatban megtalálod őket a homlokzatokon, feliratok, medalionok és címerek között. Fent Szent Rozália, a védőszent szobra őrködik, amelyet Carlo D'Aprile faragott 1661-ben.
A legkedveltebb műalkotás a nagy lépcsőházban áll: a Genio di Palermo, vagyis Palermo géniusza, egy 2,60 méter magas kis márvány szoborcsoport, Domenico Gagini és Gabriele di Battista alkotása. Latin jelmondat olvasható rajta: „Palermo aranykagyló, felfalja övéit, és táplálja az idegeneket.”
Aztán ott vannak a főemelet termei: a Vörös terem, a polgármester dolgozószobája két muranói csillárral és „A meztelen veszekedők” egy antik szobrával; a Sárga terem, ahol a városi végrehajtó testület ülésezik.
A Sala delle Lapidi (Táblák terme) a falakon látható ötven márványtábláról kapta a nevét, amelyeket 1875-ben helyeztek el. Itt ülésezik a városi tanács egy 14. századi festett fafödém alatt, amelyet egy firenzei festő újított fel.
Az átjáró és az oszlopcsarnok különböző korok leleteinek ad otthont, köztük egy római márvány szoborcsoportnak, amely két egymás kezét fogó házastársat ábrázol. A palota előtt két márvány szfinxszel díszített lépcsősor köti össze a teret a Maqueda utcával.
A Genio szobrát 1596-ban találták meg a palota pincéiben, ahol elfelejtették. Palermo 1860-as elfoglalása után a palota Garibaldi diktatórikus kormányának adott otthont, amire egy emléktábla emlékeztet.