Leírás
A Valguarnera-Gangi-palota egy 18. századi nemesi palota Palermóban, a Sant'Anna tér és a Modern Művészeti Galéria közelében. Nyolcezer négyzetméteren terül el, az olasz rokokó egyik csúcsteljesítményének tartják, és szinte teljesen érintetlenül maradt fenn napjainkig.
A filmtörténetben is híres: itt forgatták Luchino Visconti Párduc-beli bálját, az 1963-as film egyik leghíresebb jelenetét. A rendező több mint tízezer gyertyát használt.
A palota Pietro Valguarnera herceg akaratából született, aki unokahúgával, Mariannával kötött házassága révén egyesítette két család vagyonát. A terv az volt, hogy a város több lakóházát egyetlen királyi palotává olvasztják össze, a munkálatok 1757-től 1792-ig tartottak.
Az építkezés lángelméje a trapani származású Andrea Gigante építész volt, akinek a monumentális lépcsőházat Ignazio Marabitti szobraival, valamint a Bibiena-család stílusát idéző áttört galériát köszönhetjük.
A palota jelképes terme a Sárga szalon, a sárga selyemmel bevont bálterem. Az áttört boltozatot úgy tervezték, hogy a muranói csillárok fénye játékot űzzön rajta: a középsőnek 102 karja van. A mennyezetet Gaspare Serenario festette meg „A hercegnek szükséges erények diadala” című képpel.
A Tükörgalériában négy nagy, színarannyal keretezett tükör és kettős, áttört fa mennyezet látható, amelyen át megpillantod a magasabban lévő freskót. A Díszteremben a boltozaton Elia Interguglielmi „Az erényes herceg dicsősége” című műve látható, amely 1792-ben készült el.
A palotához függőkert is tartozik a Sant'Anna tér felőli oldalon, alatta pedig egy aprócska színház működött. A termek stílusa Versailles-t és a casertai királyi palotát idézi.
1820-ban Giovanna Valguarnera hercegnő hozzáment Giuseppe Mantegnához, Gangi hercegéhez, aki neoklasszicista, XVI. Lajos-stílusban újíttatta fel a palotát. 1907-ben itt tartották a VII. Edvárd angol király és Alexandra királyné tiszteletére rendezett ebédet.
A palota még mindig az építtetők leszármazottaié, és ez magyarázza, miért maradt fenn ilyen jó állapotban.
A filmtörténetben is híres: itt forgatták Luchino Visconti Párduc-beli bálját, az 1963-as film egyik leghíresebb jelenetét. A rendező több mint tízezer gyertyát használt.
A palota Pietro Valguarnera herceg akaratából született, aki unokahúgával, Mariannával kötött házassága révén egyesítette két család vagyonát. A terv az volt, hogy a város több lakóházát egyetlen királyi palotává olvasztják össze, a munkálatok 1757-től 1792-ig tartottak.
Az építkezés lángelméje a trapani származású Andrea Gigante építész volt, akinek a monumentális lépcsőházat Ignazio Marabitti szobraival, valamint a Bibiena-család stílusát idéző áttört galériát köszönhetjük.
A palota jelképes terme a Sárga szalon, a sárga selyemmel bevont bálterem. Az áttört boltozatot úgy tervezték, hogy a muranói csillárok fénye játékot űzzön rajta: a középsőnek 102 karja van. A mennyezetet Gaspare Serenario festette meg „A hercegnek szükséges erények diadala” című képpel.
A Tükörgalériában négy nagy, színarannyal keretezett tükör és kettős, áttört fa mennyezet látható, amelyen át megpillantod a magasabban lévő freskót. A Díszteremben a boltozaton Elia Interguglielmi „Az erényes herceg dicsősége” című műve látható, amely 1792-ben készült el.
A palotához függőkert is tartozik a Sant'Anna tér felőli oldalon, alatta pedig egy aprócska színház működött. A termek stílusa Versailles-t és a casertai királyi palotát idézi.
1820-ban Giovanna Valguarnera hercegnő hozzáment Giuseppe Mantegnához, Gangi hercegéhez, aki neoklasszicista, XVI. Lajos-stílusban újíttatta fel a palotát. 1907-ben itt tartották a VII. Edvárd angol király és Alexandra királyné tiszteletére rendezett ebédet.
A palota még mindig az építtetők leszármazottaié, és ez magyarázza, miért maradt fenn ilyen jó állapotban.