Leírás
Az épület, amely egykor Ottavio Ziino ügyvéd családjának otthona volt, és Palermo legmagasabb rangú, feltörekvő polgárságát testesítette meg, az ügyvéd testvére, Nunzio Ziino tervei alapján épült, és 1895-ben avatták fel.
A 19. század végi Palermo neoklasszicista ízlésében fogant palota építészetileg a 18. századi paloták funkcionális elrendezését követi: tágas kocsibejáró, carrarai márvány díszlépcső, a földszinten a kiszolgálóhelyiségek, a főemeleten (piano nobile) a reprezentatív termek, a felső szinteken pedig a család és a személyzet lakrészei.
A belső terek kialakításán és díszítésén a kor legjobb művészei dolgoztak együtt: Rocco Lentini, Giuseppe Enea, Giuseppe Damiani Almeyda és Ernesto Basile. A második világháború után a palota elhagyatottá vált, a tolvajok módszeresen kifosztották, egészen 1985-ig, amikor Palermo városa megvásárolta. A község ezután közigazgatási irodákat és időszaki kiállítások számára alkalmas tereket alakított ki benne.
A 19. század végi Palermo neoklasszicista ízlésében fogant palota építészetileg a 18. századi paloták funkcionális elrendezését követi: tágas kocsibejáró, carrarai márvány díszlépcső, a földszinten a kiszolgálóhelyiségek, a főemeleten (piano nobile) a reprezentatív termek, a felső szinteken pedig a család és a személyzet lakrészei.
A belső terek kialakításán és díszítésén a kor legjobb művészei dolgoztak együtt: Rocco Lentini, Giuseppe Enea, Giuseppe Damiani Almeyda és Ernesto Basile. A második világháború után a palota elhagyatottá vált, a tolvajok módszeresen kifosztották, egészen 1985-ig, amikor Palermo városa megvásárolta. A község ezután közigazgatási irodákat és időszaki kiállítások számára alkalmas tereket alakított ki benne.