Leírás
A Favorita-park a Monte Pellegrino lábánál terül el, és Palermo zöld tüdejének számít: nagyjából 400 hektáros, a város legnagyobb kertje és Olaszország negyedik legnagyobb parkja. A Bourbonok királyi birtokaként jött létre, ma városi park.
Két hosszú sétány, a Hercules és a Diana nevét viselő, párhuzamosan szeli át. Eredetileg sétálásra szánták őket, ma forgalmas utak, amelyek egészen Mondellóig vezetnek, a palermóiak tengerparti üdülőhelyéig.
A Hercules sétány egy 19. századi, klasszicista stílusú szökőkúttal ér véget, amelynek közepén a hős szobra áll. A gyümölcsök és kertek istennőjéről elnevezett Pomona sétány merőlegesen keresztezi őket.
A különlegesség a Palazzina Cinese, a király keleties stílusú rezidenciája: a palotában még egy ötletes lift is működött, amely az ételeket közvetlenül a konyhákból vitte az ebédlőbe. A szomszédos, azonos stílusú épületben a Pitrè Néprajzi Múzeum található.
A parkban áll a Villa Niscemi is, amely régi bútorokban és műalkotásokban gazdag rezidencia. Érdemes megkeresni a Favorita pátriárkáját, egy ezeréves olajfát, amelyet talán az arab–normann korban ültettek: Palermo leghosszabb életű fája, törzse több mint tizenegy méter széles.
1798-ban a Bourbon-házból való Ferdinánd Napóleon csapatai elől elmenekült Nápolyból, és Palermóban talált menedéket. Beleszeretett a várostól északra fekvő vidékbe, és talán a portici királyi palota iránti honvágyból 1799-ben több család földjét kisajátította, és létrehozta a birtokot.
A Favorita mindez egyszerre volt: vadászterület fácánokkal, fogolyokkal és nyulakkal, mezőgazdasági kísérletek terepe citrusfélékkel és olajfákkal, hűs menedék a fülledt nyarakon. A mocsár csatornáiban még a cefalus- és angolnahorgász-versenyeket is megtartották.
1860-ban a Savoyai-házé lett, amely megnyitotta a nagyközönség előtt. Aztán sok mindent látott: 1918-ban az első világháborús léghajók légikikötőjét, 1937 és 1940 között a Targa Florio négy futamát, 1971-ben pedig a Black Sabbath első olaszországi koncertjét.
Két hosszú sétány, a Hercules és a Diana nevét viselő, párhuzamosan szeli át. Eredetileg sétálásra szánták őket, ma forgalmas utak, amelyek egészen Mondellóig vezetnek, a palermóiak tengerparti üdülőhelyéig.
A Hercules sétány egy 19. századi, klasszicista stílusú szökőkúttal ér véget, amelynek közepén a hős szobra áll. A gyümölcsök és kertek istennőjéről elnevezett Pomona sétány merőlegesen keresztezi őket.
A különlegesség a Palazzina Cinese, a király keleties stílusú rezidenciája: a palotában még egy ötletes lift is működött, amely az ételeket közvetlenül a konyhákból vitte az ebédlőbe. A szomszédos, azonos stílusú épületben a Pitrè Néprajzi Múzeum található.
A parkban áll a Villa Niscemi is, amely régi bútorokban és műalkotásokban gazdag rezidencia. Érdemes megkeresni a Favorita pátriárkáját, egy ezeréves olajfát, amelyet talán az arab–normann korban ültettek: Palermo leghosszabb életű fája, törzse több mint tizenegy méter széles.
1798-ban a Bourbon-házból való Ferdinánd Napóleon csapatai elől elmenekült Nápolyból, és Palermóban talált menedéket. Beleszeretett a várostól északra fekvő vidékbe, és talán a portici királyi palota iránti honvágyból 1799-ben több család földjét kisajátította, és létrehozta a birtokot.
A Favorita mindez egyszerre volt: vadászterület fácánokkal, fogolyokkal és nyulakkal, mezőgazdasági kísérletek terepe citrusfélékkel és olajfákkal, hűs menedék a fülledt nyarakon. A mocsár csatornáiban még a cefalus- és angolnahorgász-versenyeket is megtartották.
1860-ban a Savoyai-házé lett, amely megnyitotta a nagyközönség előtt. Aztán sok mindent látott: 1918-ban az első világháborús léghajók légikikötőjét, 1937 és 1940 között a Targa Florio négy futamát, 1971-ben pedig a Black Sabbath első olaszországi koncertjét.