Leírás
A Ballarò Palermo legrégebbi történelmi piaca, az Albergheria szívében. Minden nap megtölti az utcákat a Piazza Casa Professától a Corso Tukory bástyáiig, a Porta Sant'Agata felé: zsúfolt standok, fakeretek az aszfalton, mindenfelé színek és illatok.
A Ballaròt még azelőtt meghallod, hogy meglátnád. Az árusok kiabálnak, dalolnak, a legszínesebb nyelvjárásukon kiáltoznak: ezek az abbanniate, a piac aláfestő zenéje. Minden áru a legfinomabb és a legolcsóbb, és a járókelőnek illik elhinnie.
Azért jössz ide, hogy megkóstold a Palermo környéki földek első termését: szezonális gyümölcsöt és zöldséget, de húst és halat is. A piac elsősorban élelmiszerpiac, de a standok között akad néhány háztartási, konyhai és takarítási cikk is.
A második ok, amiért érdemes ide jönni, az utcai étel, amelyet a helyszínen készítenek. Ne hagyd ki a panelle-t, a csicseriborsó-lisztből készült fánkot, és a burgonyás crocchèt, amelyet a palermóiak cazzilli néven is emlegetnek. Aztán ott van a főtt vagy sült hagyma, a főtt zöldség és a polip.
A bátrabbaknak ott a quarume, vagyis a borjúbelsőség, és a híres panino con la meusa, amelyet lépből készítenek. Ezek a palermói konyha ősi ételei, amelyeket itt minden teketória nélkül esznek.
A Ballarò nem az egyetlen történelmi piac a városban: társa a Vucciria, a Capo, a Lattarini és a Bolhapiac. De ez a legrégebbi, amelyet minden nap több száz ember látogat.
Honnan ered a neve? Senki sem tudja biztosan. Talán Bahlarából, a Monreale melletti faluból, ahonnan az arab kereskedők érkeztek, vagy egy arab „tükrök piacáról”.
Mások II. Aragóniai Ferdinánd király egyik 15. századi kapitányához kötik, vagy egy Ballarò nevű családhoz, amely a király nevében szedte be az élelmiszerek eladásából járó részesedést.
A Ballaròt még azelőtt meghallod, hogy meglátnád. Az árusok kiabálnak, dalolnak, a legszínesebb nyelvjárásukon kiáltoznak: ezek az abbanniate, a piac aláfestő zenéje. Minden áru a legfinomabb és a legolcsóbb, és a járókelőnek illik elhinnie.
Azért jössz ide, hogy megkóstold a Palermo környéki földek első termését: szezonális gyümölcsöt és zöldséget, de húst és halat is. A piac elsősorban élelmiszerpiac, de a standok között akad néhány háztartási, konyhai és takarítási cikk is.
A második ok, amiért érdemes ide jönni, az utcai étel, amelyet a helyszínen készítenek. Ne hagyd ki a panelle-t, a csicseriborsó-lisztből készült fánkot, és a burgonyás crocchèt, amelyet a palermóiak cazzilli néven is emlegetnek. Aztán ott van a főtt vagy sült hagyma, a főtt zöldség és a polip.
A bátrabbaknak ott a quarume, vagyis a borjúbelsőség, és a híres panino con la meusa, amelyet lépből készítenek. Ezek a palermói konyha ősi ételei, amelyeket itt minden teketória nélkül esznek.
A Ballarò nem az egyetlen történelmi piac a városban: társa a Vucciria, a Capo, a Lattarini és a Bolhapiac. De ez a legrégebbi, amelyet minden nap több száz ember látogat.
Honnan ered a neve? Senki sem tudja biztosan. Talán Bahlarából, a Monreale melletti faluból, ahonnan az arab kereskedők érkeztek, vagy egy arab „tükrök piacáról”.
Mások II. Aragóniai Ferdinánd király egyik 15. századi kapitányához kötik, vagy egy Ballarò nevű családhoz, amely a király nevében szedte be az élelmiszerek eladásából járó részesedést.