Leírás
Carlo Cottone, Castelnuovo hercege (Palermo, 1754. szeptember 30. – Palermo, 1829. december 24.) olasz politikus volt.
Gaetano Cottone herceg és Lucrezia Cedronio grófnő egyetlen fia volt. Irodalmi, majd filozófiai tanulmányokat folytatott. A francia forradalom kitörésekor kedvezően fogadta Caracciolo és Caramanico alkirályok liberális kezdeményezéseit, ám a sziget kormányzásának átalakulásába vetett reményei szertefoszlottak utódjuk, Acton idején, valamint Lopez y Royo érsek elnöksége alatt.
Szülei kívánságára feleségül vette Giuseppina Bonannót, Castellana hercegeinek leszármazottját, de gyermekük nem született. Sokat utazott Olaszországban, Franciaországban, Svájcban és Angliában.
Apja 1802-ben bekövetkezett halálakor örökölte a helyét a szicíliai parlamentben, és alkotmány kihirdetéséért küzdött, különösen amikor az uralkodók 1802-ben, majd 1806-ban ismét Palermóban voltak számkivetésben. Liberális eszméi miatt 1811 júliusában Favignanára deportálták, de a következő év januárjában az angol miniszter, lord William Bentinck közbenjárására kegyelmet kapott, és pénzügyminiszterként a szicíliai kormány tagja lett.
1812. július 19-én a szicíliai parlament elfogadta az általa javasolt alkotmányt, amely a főnemesi elsőszülöttségi jogok eltörlését is magában foglalta. A többi szicíliai báró, köztük unokaöccse, Belmonte hercege, Giuseppe Ventimiglia ellenszenve miatt a liberális szicíliai kormány először 1813-ban, majd a következő évben ismét megbukott.
Ferdinánd király visszatérése után Carlo Cottone az egyik villájába vonult vissza, de a király lord Bentinck utódja, sir William A' Court közbenjárására ismét felkérte a kormányalakításra. Amikor a király 1817-ben visszatért Nápolyba, és az 1812-es alkotmányt új alkotmányos charta váltotta fel, végleg visszavonult a magánéletbe.
Ezt követően a mezőgazdaság fejlesztésével foglalkozott, és villájában Paolo Balsamo és Nicolò Palmieri segítségével „mezőgazdasági szemináriumot” alapított a parasztok gyermekeinek oktatására.
1873-ban szobrot emeltek neki Palermóban, a Castelnuovo téren, Giovan Battista Palazzotto tervei alapján, Domenico Costantino szobrászi munkájával.
Gaetano Cottone herceg és Lucrezia Cedronio grófnő egyetlen fia volt. Irodalmi, majd filozófiai tanulmányokat folytatott. A francia forradalom kitörésekor kedvezően fogadta Caracciolo és Caramanico alkirályok liberális kezdeményezéseit, ám a sziget kormányzásának átalakulásába vetett reményei szertefoszlottak utódjuk, Acton idején, valamint Lopez y Royo érsek elnöksége alatt.
Szülei kívánságára feleségül vette Giuseppina Bonannót, Castellana hercegeinek leszármazottját, de gyermekük nem született. Sokat utazott Olaszországban, Franciaországban, Svájcban és Angliában.
Apja 1802-ben bekövetkezett halálakor örökölte a helyét a szicíliai parlamentben, és alkotmány kihirdetéséért küzdött, különösen amikor az uralkodók 1802-ben, majd 1806-ban ismét Palermóban voltak számkivetésben. Liberális eszméi miatt 1811 júliusában Favignanára deportálták, de a következő év januárjában az angol miniszter, lord William Bentinck közbenjárására kegyelmet kapott, és pénzügyminiszterként a szicíliai kormány tagja lett.
1812. július 19-én a szicíliai parlament elfogadta az általa javasolt alkotmányt, amely a főnemesi elsőszülöttségi jogok eltörlését is magában foglalta. A többi szicíliai báró, köztük unokaöccse, Belmonte hercege, Giuseppe Ventimiglia ellenszenve miatt a liberális szicíliai kormány először 1813-ban, majd a következő évben ismét megbukott.
Ferdinánd király visszatérése után Carlo Cottone az egyik villájába vonult vissza, de a király lord Bentinck utódja, sir William A' Court közbenjárására ismét felkérte a kormányalakításra. Amikor a király 1817-ben visszatért Nápolyba, és az 1812-es alkotmányt új alkotmányos charta váltotta fel, végleg visszavonult a magánéletbe.
Ezt követően a mezőgazdaság fejlesztésével foglalkozott, és villájában Paolo Balsamo és Nicolò Palmieri segítségével „mezőgazdasági szemináriumot” alapított a parasztok gyermekeinek oktatására.
1873-ban szobrot emeltek neki Palermóban, a Castelnuovo téren, Giovan Battista Palazzotto tervei alapján, Domenico Costantino szobrászi munkájával.