Leírás
A Teatro di Verdura egy nyári színház. Nyaranta a Teatro Massimo előadásait tartják itt. Egy tizenkilencedik századi villa kertjében áll, a palermói Favorita-park mellett.
A terület, amelyet ma a Teatro di Verdura foglal el, eredetileg Castelnuovo hercegének egy nagy kiterjedésű parkjához tartozott. A közel 70 000 m²-es együttes a Piana dei Colliban feküdt. A 18. században a birtokot eladták, az új tulajdonos pedig hat részre osztotta: kőrisligetre, citrusligetre, olajfaligetre, pisztácialigetre, faiskolára és díszkertre. A területen három, ciprusokkal szegélyezett nagy sétány, két új pavilon, egy vendégház és a főépület mellett egy második lakóépület is állt. 1777-ben szobrot is rendeltek Ignazio Marabitti szobrásztól.
1808-ban a birtokot Carlo Cottone örökölte, aki oktatásra, kutatásra és kísérletezésre szolgáló magán mezőgazdasági intézetet hozott létre. Ezt követően, 1819-ben Antonio Gentilétől gimnáziumot rendeltek.
1829-ben a birtok Ruggero Settimóra szállt, aki az elődje útját folytatta, és 1847-ben megnyitották a Mezőgazdasági Intézetet. A parkot két részre osztották: az egyik az intézeté és oktatási tevékenységeié lett, a másik a díszkert maradt. Ezután megszüntették a két keresztirányú sétányt, felszámolták a kőrisligetet és a pisztácialigetet, az virágágyásokat pedig újratervezték.
1955-től a park az Opera Pia Castelnuovo tulajdonába került, amelytől a Teatro Massimo önálló intézménye bérbe vette a díszkert területét, és létrehozta a színházat; ez a kialakítás a mai napig megmaradt. 2010 augusztusától a színházat ingyenesen magánszervezetekre bízták, így már nem tartozik a Teatro Massimóhoz.
A régi Castelnuovo-hercegi park területe részben megőrizte eredeti formáját, részben a szomszédos Favorita-parknak köszönhetően, így az épületek száma korlátozott. A színházba a viale del Fante felől lehet bejutni, ahol a régi kapu áll, két oldalán két kőszfinxszel. A kapun túl egy oszlopcsarnokos pavilon áll, amelynek két oldalán két atlaszszobor (telamon) látható.
A kertben egy nyolcszögű szökőkút áll, közepén Ignazio Marabitti Harmónia című szobrával. Két kisebb medence is van, papiruszokkal és tündérrózsákkal.
A terület, amelyet ma a Teatro di Verdura foglal el, eredetileg Castelnuovo hercegének egy nagy kiterjedésű parkjához tartozott. A közel 70 000 m²-es együttes a Piana dei Colliban feküdt. A 18. században a birtokot eladták, az új tulajdonos pedig hat részre osztotta: kőrisligetre, citrusligetre, olajfaligetre, pisztácialigetre, faiskolára és díszkertre. A területen három, ciprusokkal szegélyezett nagy sétány, két új pavilon, egy vendégház és a főépület mellett egy második lakóépület is állt. 1777-ben szobrot is rendeltek Ignazio Marabitti szobrásztól.
1808-ban a birtokot Carlo Cottone örökölte, aki oktatásra, kutatásra és kísérletezésre szolgáló magán mezőgazdasági intézetet hozott létre. Ezt követően, 1819-ben Antonio Gentilétől gimnáziumot rendeltek.
1829-ben a birtok Ruggero Settimóra szállt, aki az elődje útját folytatta, és 1847-ben megnyitották a Mezőgazdasági Intézetet. A parkot két részre osztották: az egyik az intézeté és oktatási tevékenységeié lett, a másik a díszkert maradt. Ezután megszüntették a két keresztirányú sétányt, felszámolták a kőrisligetet és a pisztácialigetet, az virágágyásokat pedig újratervezték.
1955-től a park az Opera Pia Castelnuovo tulajdonába került, amelytől a Teatro Massimo önálló intézménye bérbe vette a díszkert területét, és létrehozta a színházat; ez a kialakítás a mai napig megmaradt. 2010 augusztusától a színházat ingyenesen magánszervezetekre bízták, így már nem tartozik a Teatro Massimóhoz.
A régi Castelnuovo-hercegi park területe részben megőrizte eredeti formáját, részben a szomszédos Favorita-parknak köszönhetően, így az épületek száma korlátozott. A színházba a viale del Fante felől lehet bejutni, ahol a régi kapu áll, két oldalán két kőszfinxszel. A kapun túl egy oszlopcsarnokos pavilon áll, amelynek két oldalán két atlaszszobor (telamon) látható.
A kertben egy nyolcszögű szökőkút áll, közepén Ignazio Marabitti Harmónia című szobrával. Két kisebb medence is van, papiruszokkal és tündérrózsákkal.