Leírás
A Teatro Politeama Garibaldi Palermo nagy, 19. századi színháza a Ruggero Settimo téren, ott, ahol a Szabadság sugárút véget ér. A város „szívének” tartják, a palermóiak pedig egyszerűen Politeamának hívják, akárcsak a körülötte lévő teret.
A legnagyobb élményt a bejárat adja: egy diadalív, tetején Apollón bronz quadrigájával, Mario Rutelli alkotásával, két oldalán pedig Benedetto Civiletti bronz lovaival. Mögötte egy hengeres épületrész ível, amely a Pantheonra emlékeztet.
A tervező Giuseppe Damiani Almeyda volt, aki Rómából és Pompeiből merített ihletet: két oszlopsor fut egymás felett, mint egy amfiteátrumban, a loggiákban pedig pompeji stílusú, többszínű díszítések láthatók, amelyeket 2000-ben restauráltak.
Bent található a patkó alakú nézőtér két sor páholysorral és egy tágas, kétszintes karzattal. Ez a színház-cirkusz típusa: a homlokzat félhengeres formája elrejti a nézőteret. „Népszínháznak” szánták: 1874-ben ötezer nézőt fogadhatott be, olyan korban, amikor a színházak keveseknek szóltak.
A Politeama nyitott, nappali színháznak készült, és csak később döntöttek a befedése mellett. 1874. június 7-én avatták fel Bellini Capuletik és Montague-k című operájával, amikor még befejezetlen volt, és tető sem volt rajta.
A Fonderia Oretea fémtetője, amelyet akkoriban a mérnöki tudomány nagy alkotásának tartottak, csak 1877 novemberében készült el. Az utolsó szépítési munkákat 1891-ben végezték el, a Palermóban rendezett nagy Nemzeti Kiállításra.
Az abban az évben tartott hivatalos megnyitón Verdi Otellóját adták elő, Francesco Tamagno tenorral, a nézőtéren pedig I. Umberto király ült. 1910-től 2006-ig a Ridotto adott otthont a Modern Művészeti Galériának.
A 20. században a Politeama bemutatókat játszó mozi és cirkuszi előadások helyszíne is volt, a színházi előadásokkal váltakozva. 2001 óta a Szicíliai Szimfonikus Zenekar otthona.
A legnagyobb élményt a bejárat adja: egy diadalív, tetején Apollón bronz quadrigájával, Mario Rutelli alkotásával, két oldalán pedig Benedetto Civiletti bronz lovaival. Mögötte egy hengeres épületrész ível, amely a Pantheonra emlékeztet.
A tervező Giuseppe Damiani Almeyda volt, aki Rómából és Pompeiből merített ihletet: két oszlopsor fut egymás felett, mint egy amfiteátrumban, a loggiákban pedig pompeji stílusú, többszínű díszítések láthatók, amelyeket 2000-ben restauráltak.
Bent található a patkó alakú nézőtér két sor páholysorral és egy tágas, kétszintes karzattal. Ez a színház-cirkusz típusa: a homlokzat félhengeres formája elrejti a nézőteret. „Népszínháznak” szánták: 1874-ben ötezer nézőt fogadhatott be, olyan korban, amikor a színházak keveseknek szóltak.
A Politeama nyitott, nappali színháznak készült, és csak később döntöttek a befedése mellett. 1874. június 7-én avatták fel Bellini Capuletik és Montague-k című operájával, amikor még befejezetlen volt, és tető sem volt rajta.
A Fonderia Oretea fémtetője, amelyet akkoriban a mérnöki tudomány nagy alkotásának tartottak, csak 1877 novemberében készült el. Az utolsó szépítési munkákat 1891-ben végezték el, a Palermóban rendezett nagy Nemzeti Kiállításra.
Az abban az évben tartott hivatalos megnyitón Verdi Otellóját adták elő, Francesco Tamagno tenorral, a nézőtéren pedig I. Umberto király ült. 1910-től 2006-ig a Ridotto adott otthont a Modern Művészeti Galériának.
A 20. században a Politeama bemutatókat játszó mozi és cirkuszi előadások helyszíne is volt, a színházi előadásokkal váltakozva. 2001 óta a Szicíliai Szimfonikus Zenekar otthona.