Leírás
A Santa Cecilia királyi színház, közismertebb nevén a Santa Cecilia színház, Palermo egyik 17. századi színháza. Az azonos nevű kis téren áll. 1692-ben alapította a Zenészek Egyesülete (Unione dei musici), egy olyan céh, amely zenészeket és előadóművészeket tömörített; az alapításhoz a nemesség és maga Uzeda alkirály is hozzájárult. A színház 1693. október 28-án nyitotta meg kapuit.
Az avatóünnepségen Vincenzo Giattini „L'Innocenza Penitente o la Santa Rosalia” című darabját mutatták be Ignazio Pulicò zenéjével. Addig a vígjátékokat és a tragédiákat a Spasimo-templomban és a Pinta-templomban adták elő.
1726-ban a földrengés okozta károk miatt bezárták. Csak 1787–88-ban nyitották meg újra, és ekkor bővítették is.
1816-ban Giuseppe Ponti építész végzett rajta munkálatokat, és egy korszerű, mozgatható színpadi rendszerrel szerelték fel.
1853-ban Carlo Giachery és Giuseppe Di Bartolo teljesen felújította, és újratervezte a külső homlokzatait. Egy időre a viaszmúzeumot is itt helyezték el, majd további átalakítások után 1888-ban végleg bezárt: a Teatro Massimo és a Politeama megépülése miatt hanyatlásnak indult, majd elhagyatottá vált.
1908 körül a Società Ferri e Metalli vásárolta meg, 1955-ben pedig a Guajana fivérek szerezték meg, akik raktárnak használták.
1987 októberében egy zártkörű rendezvény alkalmából a színpadteret újra használták: itt állították színpadra a Bobok című darabot, amely Dosztojevszkij elbeszélése alapján készült.
2009-ben uniós forrásokból megkezdődött a színház felújítása. 2010. szeptember 9-én Gaetano Armao, a régió akkori kulturális örökségért felelős tagja és Ignazio Garsia, a The Brass Group Alapítvány elnöke aláírta azt a megállapodást, amelynek értelmében a színház az alapítványhoz kerül, amely az afroamerikai zene egyik fontos hazai központja.
Az avatóünnepségen Vincenzo Giattini „L'Innocenza Penitente o la Santa Rosalia” című darabját mutatták be Ignazio Pulicò zenéjével. Addig a vígjátékokat és a tragédiákat a Spasimo-templomban és a Pinta-templomban adták elő.
1726-ban a földrengés okozta károk miatt bezárták. Csak 1787–88-ban nyitották meg újra, és ekkor bővítették is.
1816-ban Giuseppe Ponti építész végzett rajta munkálatokat, és egy korszerű, mozgatható színpadi rendszerrel szerelték fel.
1853-ban Carlo Giachery és Giuseppe Di Bartolo teljesen felújította, és újratervezte a külső homlokzatait. Egy időre a viaszmúzeumot is itt helyezték el, majd további átalakítások után 1888-ban végleg bezárt: a Teatro Massimo és a Politeama megépülése miatt hanyatlásnak indult, majd elhagyatottá vált.
1908 körül a Società Ferri e Metalli vásárolta meg, 1955-ben pedig a Guajana fivérek szerezték meg, akik raktárnak használták.
1987 októberében egy zártkörű rendezvény alkalmából a színpadteret újra használták: itt állították színpadra a Bobok című darabot, amely Dosztojevszkij elbeszélése alapján készült.
2009-ben uniós forrásokból megkezdődött a színház felújítása. 2010. szeptember 9-én Gaetano Armao, a régió akkori kulturális örökségért felelős tagja és Ignazio Garsia, a The Brass Group Alapítvány elnöke aláírta azt a megállapodást, amelynek értelmében a színház az alapítványhoz kerül, amely az afroamerikai zene egyik fontos hazai központja.