Leírás
A Via Roma Palermo hosszú, egyenes vonalú főutcája, amely összeköti a Központi pályaudvart a Teatro Politeamával, és kettévágja a történelmi belvárost. A XIX. század végén és a XX. század első felében nyitották meg, és a város nagy "modern" főütőere, eklektikus és szecessziós (Liberty stílusú) épületekkel.
Az utca mentén megtalálod a Palazzo delle Poste-t (postapalota), a Teatro Biondót, a Banco di Sicilia palotáját és a Palazzo Moncada di Paternòt. Áthalad a San Domenico téren is, ahol az azonos nevű templom áll, a híres szicíliaiak panteonja.
Az utca karakterét a homlokzatok adják: magas bank- és irodaépületek, de magánpaloták is, eklektikus vagy szecessziós stílusban. Magasabbak voltak a környező alacsony házaknál, és elrejtették az átszelt negyedek nyomorát: ez az utca inkább reprezentációs célokat szolgált, mint gyakorlatiakat.
Az egyesítés után a város modernné akart válni, mint báró Haussmann Párizsa. Egy nagy, egyenes sugárútra volt szükség az új Központi pályaudvartól az új városrész és a kikötő felé. Felice Giarrusso 1894-es terve a régi városon át vezette végig.
Ehhez nemesi palotákat, templomokat, kolostorokat és egész munkásnegyedeket bontottak le, köztük a Conceria negyedet is. Amikor a bontások elérték a Vucciria környékét, olyan nyomort tártak fel, amelyet a korabeli polgárság nem akart látni.
1906-ban, közvetlenül az Olivella-kert lebontása után a munkálatokat néhány méterrel a tenger felé tolták el, a jezsuita kolostor magasságában, és a tökéletesen egyenes vonal megszűnt. Kitört a botrány.
Giarrusso lemondott, több ezer tiltakozás érkezett, és két vizsgálóbizottság alakult: az elsőt maga a polgármester vezette, a másodikat a kormány nevezte ki 1908-ban, és az csupán megrovásokat osztogatott. Az útvonalat ezután szakaszosan fejezték be, egészen a pályaudvar előtti, monumentális Giulio Cesare térig.
A Luigi Sturzo téren túl az utca képzeletbeli folytatását a palermóiak Via Roma Nuovaként ismerik.
Az utca mentén megtalálod a Palazzo delle Poste-t (postapalota), a Teatro Biondót, a Banco di Sicilia palotáját és a Palazzo Moncada di Paternòt. Áthalad a San Domenico téren is, ahol az azonos nevű templom áll, a híres szicíliaiak panteonja.
Az utca karakterét a homlokzatok adják: magas bank- és irodaépületek, de magánpaloták is, eklektikus vagy szecessziós stílusban. Magasabbak voltak a környező alacsony házaknál, és elrejtették az átszelt negyedek nyomorát: ez az utca inkább reprezentációs célokat szolgált, mint gyakorlatiakat.
Az egyesítés után a város modernné akart válni, mint báró Haussmann Párizsa. Egy nagy, egyenes sugárútra volt szükség az új Központi pályaudvartól az új városrész és a kikötő felé. Felice Giarrusso 1894-es terve a régi városon át vezette végig.
Ehhez nemesi palotákat, templomokat, kolostorokat és egész munkásnegyedeket bontottak le, köztük a Conceria negyedet is. Amikor a bontások elérték a Vucciria környékét, olyan nyomort tártak fel, amelyet a korabeli polgárság nem akart látni.
1906-ban, közvetlenül az Olivella-kert lebontása után a munkálatokat néhány méterrel a tenger felé tolták el, a jezsuita kolostor magasságában, és a tökéletesen egyenes vonal megszűnt. Kitört a botrány.
Giarrusso lemondott, több ezer tiltakozás érkezett, és két vizsgálóbizottság alakult: az elsőt maga a polgármester vezette, a másodikat a kormány nevezte ki 1908-ban, és az csupán megrovásokat osztogatott. Az útvonalat ezután szakaszosan fejezték be, egészen a pályaudvar előtti, monumentális Giulio Cesare térig.
A Luigi Sturzo téren túl az utca képzeletbeli folytatását a palermóiak Via Roma Nuovaként ismerik.