Leírás
A Villa Malfitano a Via Danténál álló neoklasszicista villa, a Whitaker család egykori otthona. A Whitakerek angol kereskedők voltak, akik a 19. században telepedtek le Palermóban. Szalonokkal és műgyűjteményekkel teli kis palota, mellette ritka növényekkel teli park: egy olyan család háza, amely Szicíliában szerzett vagyont a marsalabor és más üzletek révén.
Giuseppe Whitaker és felesége, Tina Scalia 1885 és 1889 között építtette Ignazio Greco építésszel, a Malfitano-síkság egy hatalmas telkén, a firenzei Villa Favard mintájára. A villa három szintes, alatta pincével.
A magasföldszinten voltak a reprezentatív termek: biliárdterem, bálterem, XVI. Lajos-stílusú szalon festett csembalóval, valamint a Nyári terem, amelyet Ettore De Maria Bergler freskózott ki olyan élethű növényekkel és virágokkal, hogy a kert folytatásának tűnik.
Giuseppe mindent gyűjtött, amit az útjai során talált, és a villát igazán különlegessé a Whitaker-gyűjtemény teszi: bútorok, festmények, korallok, elefántcsont tárgyak, porcelánok, XVI. századi flamand faliszőnyegek, Francesco Lojacono festményei, valamint egy pár zománcozott kis elefánt a pekingi császári palotából.
Aztán ott van a park, amelyet Emilio Kunzmann tervezett: az egyik oldalon angol stílusú, aszimmetrikus terek között kanyargó ösvényekkel, a másikon olasz stílusú, a villa körül geometrikus, szimmetrikus terekkel. A Via Dante felőli bejáratnál hatalmas kovácsoltvas kapu áll.
A Tunéziából, Szumátráról, Ausztráliából és Dél-Amerikából érkezett ritka növények közül négy monumentális fa emelkedik ki: egy mintegy 12 méter magas sárkányfa, egy nagy magnólialeveles fikusz, egy füstelnyelő növény és egy óriás pálmaliliom.
Giuseppe szenvedélye a madarak voltak: több mint 12 000 példányból álló gyűjteménye egy magán természettudományi múzeumot töltött meg a villa melletti épületben, amely 1976-ig őrizte a gyűjteményt.
Lánya, Delia Whitaker, aki 1971-ben halt meg, a villát az 1975-ben alapított Whitaker Alapítványra hagyta. Ma a Szicíliai Régió egyik reprezentatív épülete.
Giuseppe Whitaker és felesége, Tina Scalia 1885 és 1889 között építtette Ignazio Greco építésszel, a Malfitano-síkság egy hatalmas telkén, a firenzei Villa Favard mintájára. A villa három szintes, alatta pincével.
A magasföldszinten voltak a reprezentatív termek: biliárdterem, bálterem, XVI. Lajos-stílusú szalon festett csembalóval, valamint a Nyári terem, amelyet Ettore De Maria Bergler freskózott ki olyan élethű növényekkel és virágokkal, hogy a kert folytatásának tűnik.
Giuseppe mindent gyűjtött, amit az útjai során talált, és a villát igazán különlegessé a Whitaker-gyűjtemény teszi: bútorok, festmények, korallok, elefántcsont tárgyak, porcelánok, XVI. századi flamand faliszőnyegek, Francesco Lojacono festményei, valamint egy pár zománcozott kis elefánt a pekingi császári palotából.
Aztán ott van a park, amelyet Emilio Kunzmann tervezett: az egyik oldalon angol stílusú, aszimmetrikus terek között kanyargó ösvényekkel, a másikon olasz stílusú, a villa körül geometrikus, szimmetrikus terekkel. A Via Dante felőli bejáratnál hatalmas kovácsoltvas kapu áll.
A Tunéziából, Szumátráról, Ausztráliából és Dél-Amerikából érkezett ritka növények közül négy monumentális fa emelkedik ki: egy mintegy 12 méter magas sárkányfa, egy nagy magnólialeveles fikusz, egy füstelnyelő növény és egy óriás pálmaliliom.
Giuseppe szenvedélye a madarak voltak: több mint 12 000 példányból álló gyűjteménye egy magán természettudományi múzeumot töltött meg a villa melletti épületben, amely 1976-ig őrizte a gyűjteményt.
Lánya, Delia Whitaker, aki 1971-ben halt meg, a villát az 1975-ben alapított Whitaker Alapítványra hagyta. Ma a Szicíliai Régió egyik reprezentatív épülete.