Leírás
A Butera hercegek hatalmas parkjában a Florio család 1899-ben a kor stílusában álló villát akart építtetni, amelynek megtervezésével Ernesto Basilét bízta meg. A hajdani nagy parkból, amelyben a villa állt, mára csak egy kisebb kert maradt, melyet impozáns kovácsoltvas kerítés övez.
Az épület különlegessége a szeszélyes, aszimmetrikus térelosztás és a változatos, szabálytalan tömegek játéka: kétkarú, mozgalmas külső lépcsősor, tornyocskák, oromzatok, lejtős tetőfelületek és oszlopok teszik izgalmassá. Az európai fin de siècle ízlés jelképes alkotása, az olasz modernizmus megnyilvánulása; a belle époque idején a villa a legjobb társaságnak, a kor jet-setjének adott otthont.
A villa később, akárcsak a Florio család, hanyatlás időszakait élte át. Három fő szintje van: a földszint, az úgynevezett „szórakozások szintje” a biliárdteremmel és a játékteremmel; az első emelet, az úgynevezett „reprezentatív szint” a nagy szalonnal, amelybe közvetlenül a külső lépcsőről lehetett belépni, valamint az étteremmel; végül a „lakószint”, ahová a reprezentatív főlépcsőn át lehetett följutni, és ahol a nappali és a hálószoba található.
A palermói Műemléki Hivatal (Soprintendenza per i Beni Culturali) összetett, filológiai alapú restaurálást végzett, amelynek eredményeként az épület visszanyerte egykori fényét, és 2009 decembere óta látogatható.
Az épület különlegessége a szeszélyes, aszimmetrikus térelosztás és a változatos, szabálytalan tömegek játéka: kétkarú, mozgalmas külső lépcsősor, tornyocskák, oromzatok, lejtős tetőfelületek és oszlopok teszik izgalmassá. Az európai fin de siècle ízlés jelképes alkotása, az olasz modernizmus megnyilvánulása; a belle époque idején a villa a legjobb társaságnak, a kor jet-setjének adott otthont.
A villa később, akárcsak a Florio család, hanyatlás időszakait élte át. Három fő szintje van: a földszint, az úgynevezett „szórakozások szintje” a biliárdteremmel és a játékteremmel; az első emelet, az úgynevezett „reprezentatív szint” a nagy szalonnal, amelybe közvetlenül a külső lépcsőről lehetett belépni, valamint az étteremmel; végül a „lakószint”, ahová a reprezentatív főlépcsőn át lehetett följutni, és ahol a nappali és a hálószoba található.
A palermói Műemléki Hivatal (Soprintendenza per i Beni Culturali) összetett, filológiai alapú restaurálást végzett, amelynek eredményeként az épület visszanyerte egykori fényét, és 2009 decembere óta látogatható.