Leírás
A Zisa a normann királyok nyári palotája Palermóban. A 12. században épült, olyan arab építészettel, amely ma is meglepő: az épületet úgy tervezték, hogy légkondicionáló nélkül is hűvös maradjon. 1991 óta itt működik az Iszlám Művészeti Múzeum, és az arab–normann útvonal részeként az UNESCO világörökség része.
A név az arab al-Aziza szóból ered, jelentése „a ragyogó”. A városfalakon kívül, a Genoardo területén állt, a pavilonokkal, kertekkel és tavakkal teli nagy királyi parkban. I. Vilmos kezdte építeni 1165-ben, „rendkívüli gyorsasággal és hatalmas költséggel”, fia, II. Vilmos pedig befejezte.
A palota tömör, szimmetrikus, háromszintes épületblokk, a földszinten három nagy ívvel, fent pedig vakárkádsorral. A tetején kufi betűs felirat fut végig, amelyet a középkorban időnként megszakítottak, hogy a falak tetején lépcsős mellvéd (csorba) készülhessen, amikor az épület erődítménnyé vált.
A titok a szellőztetésben rejlik. A homlokzat a tenger felé néz, hogy elkapja az éjszakai szellőt, amely a palota előtti nagy halastó fölött áthaladva átnedvesedett, majd a három íven át belépett. A szellőzőkürtők és az egymással szemben nyíló ablakok állandó légmozgást biztosítottak.
A palota szíve a Szökőkút-terem, ahol a király fogadta az udvart. Alaprajza négyzet alakú, falfülkéit muqarnasszal, vagyis méhsejtszerű díszítéssel ékesített félkupolák fedik. A terem végében, egy aranyalapú mozaik alatt a víz egy kígyózó (chevron) mintázatú márványlapon csorog le, majd egy kis csatornában a halastóig folyik.
A felső szinteken apró ablakok nyílnak a terembe: innen követni lehetett, mi történik lent. Az első emelet lakóterület volt, valószínűleg a nők számára. Legfelül egy fedetlen átrium állt, nyári tartózkodásra szolgáló, a levegőre és a fényre nyitott tér.
A 17. században a palota arculata megváltozott: 1635–36-ban Giovanni de Sandoval lakóházzá alakította, egy emeletet építtetett rá, az eredeti lépcsőket pedig lebontatta, hogy egy nagy főlépcsőt alakítson ki. 1955-ben az állam kisajátította. 1971-ben a jobb szárny egyes részei beomlottak, de egy nagyjából húsz évig tartó helyreállítás után 1991-ben visszaadták a közönségnek.
A komplexumhoz egy fürdőépület is tartozott, amelyet a helyreállítás során fedeztek fel nyugatra, valamint egy palotakápolna, még tovább nyugatra.
A név az arab al-Aziza szóból ered, jelentése „a ragyogó”. A városfalakon kívül, a Genoardo területén állt, a pavilonokkal, kertekkel és tavakkal teli nagy királyi parkban. I. Vilmos kezdte építeni 1165-ben, „rendkívüli gyorsasággal és hatalmas költséggel”, fia, II. Vilmos pedig befejezte.
A palota tömör, szimmetrikus, háromszintes épületblokk, a földszinten három nagy ívvel, fent pedig vakárkádsorral. A tetején kufi betűs felirat fut végig, amelyet a középkorban időnként megszakítottak, hogy a falak tetején lépcsős mellvéd (csorba) készülhessen, amikor az épület erődítménnyé vált.
A titok a szellőztetésben rejlik. A homlokzat a tenger felé néz, hogy elkapja az éjszakai szellőt, amely a palota előtti nagy halastó fölött áthaladva átnedvesedett, majd a három íven át belépett. A szellőzőkürtők és az egymással szemben nyíló ablakok állandó légmozgást biztosítottak.
A palota szíve a Szökőkút-terem, ahol a király fogadta az udvart. Alaprajza négyzet alakú, falfülkéit muqarnasszal, vagyis méhsejtszerű díszítéssel ékesített félkupolák fedik. A terem végében, egy aranyalapú mozaik alatt a víz egy kígyózó (chevron) mintázatú márványlapon csorog le, majd egy kis csatornában a halastóig folyik.
A felső szinteken apró ablakok nyílnak a terembe: innen követni lehetett, mi történik lent. Az első emelet lakóterület volt, valószínűleg a nők számára. Legfelül egy fedetlen átrium állt, nyári tartózkodásra szolgáló, a levegőre és a fényre nyitott tér.
A 17. században a palota arculata megváltozott: 1635–36-ban Giovanni de Sandoval lakóházzá alakította, egy emeletet építtetett rá, az eredeti lépcsőket pedig lebontatta, hogy egy nagy főlépcsőt alakítson ki. 1955-ben az állam kisajátította. 1971-ben a jobb szárny egyes részei beomlottak, de egy nagyjából húsz évig tartó helyreállítás után 1991-ben visszaadták a közönségnek.
A komplexumhoz egy fürdőépület is tartozott, amelyet a helyreállítás során fedeztek fel nyugatra, valamint egy palotakápolna, még tovább nyugatra.