Leírás
A Corso Vittorio Emanuele, amelyet a palermóiak ma is Cassarónak neveznek, Palermo legrégebbi utcája: hosszú, egyenes sétány, amely a Normann-palota melletti Porta Nuovától egészen a tengerparthoz közeli Porta Felicéig vezet lefelé.
Az utca mentén találod a katedrálist, a San Giuseppe dei Teatini-templomot, félúton pedig a Quattro Cantit, vagyis a Maqueda utcával alkotott kereszteződést a Pretoria tér mellett. Lejjebb van a San Matteo-templom és a Marina tér a Garraffo-kúttal.
Az arab-normann Palermo UNESCO-világörökségi helyszínének kilenc műemlékéből hat a Cassaro mentén vagy attól néhány lépésre áll. Az utat a föníciaiak jelölték ki, hogy összekössék a kikötőt a nekropolisszal; a név a latin castrumból ered, talán az arab al-Qasr („erődítmény”) közvetítésével.
A mai egyenes vonal a 16. századból származik: 1567-től García de Toledo alkirály kiegyenesíttette és kiszélesíttette, 1581-ben pedig Marcantonio Colonna egészen a városfalig meghosszabbította, és megnyitotta a tenger felé nyíló Porta Felicét. Az olasz egység után II. Viktor Emánuelről nevezték el, de a régi név megmaradt.
Az utca mentén találod a katedrálist, a San Giuseppe dei Teatini-templomot, félúton pedig a Quattro Cantit, vagyis a Maqueda utcával alkotott kereszteződést a Pretoria tér mellett. Lejjebb van a San Matteo-templom és a Marina tér a Garraffo-kúttal.
Az arab-normann Palermo UNESCO-világörökségi helyszínének kilenc műemlékéből hat a Cassaro mentén vagy attól néhány lépésre áll. Az utat a föníciaiak jelölték ki, hogy összekössék a kikötőt a nekropolisszal; a név a latin castrumból ered, talán az arab al-Qasr („erődítmény”) közvetítésével.
A mai egyenes vonal a 16. századból származik: 1567-től García de Toledo alkirály kiegyenesíttette és kiszélesíttette, 1581-ben pedig Marcantonio Colonna egészen a városfalig meghosszabbította, és megnyitotta a tenger felé nyíló Porta Felicét. Az olasz egység után II. Viktor Emánuelről nevezték el, de a régi név megmaradt.