Leírás
A Pretoria tér a Kalsa szélén, a Quattro Cantitól alig néhány lépésre fekszik, és Palermo egyik leglátványosabb tere. Szinte teljesen kitölti egy hatalmas márványkút, körös-körül pedig egy városháza, egy barokk templom és két bárói palota áll.
Középen áll a Pretoria-kút: kör alaprajzú, négy lépcsősorral, három piramisszerűen egymásra épülő medencével, tetején pedig egy Bacchus-szoborral, akit Palermóban a város Géniuszával azonosítottak. Körülötte istenségek, triton-, nereida- és folyóallegória-szobrok sorakoznak.
A teret a Palazzo Pretorio övezi, amely a városháza székhelye, a 14. században épült és a 19. században újították fel; ott áll a Santa Caterina d'Alessandria-templom is a 16. század végéről, valamint két bárói palota, a Bonocore és a Bordonaro. A negyedik oldalon lépcső vezet le a Maqueda utcára.
A palermóiak „a Szégyen terének” is hívják. Három magyarázat is él: a meztelen szobrok, amelyek állítólag megbotránkoztatták a szomszédos kolostor apácáit; egy legenda Anjou Johanna királynőről; vagy a legújabb kutatások szerint a költségek.
És a költségek valóban óriásiak voltak. A kút nem Palermóba készült: Francesco Camilliani szobrász alkotta 1554-től Firenzében don Luigi di Toledo kertjébe, aki Eleonóra nagyhercegné testvére volt. Vasari „csodálatos kútnak” nevezte.
Don Luigi adósságokba merülve 1573-ban eladta a palermói szenátusnak. A kút 1574. május 26-án érkezett tengeren, 644 darabra szétszedve, és nem minden darab épségben: néhány szobor megsérült az úton, mások talán Toszkánában maradtak.
Hogy helyet csináljanak neki, több házat lebontottak. A szobrász fia, Camillo Camilliani Michelangelo Naccherino segítségével újra összeállította, új elemekkel kiegészítve. A munkálatok 1581-ben fejeződtek be.
A 18. században a kutat a város korrupt vezetésének jelképeként tartották számon; 1737-ben vaskerítést állítottak köré a rongálás ellen. Úgy mesélik, hogy a messinaiak megcsonkították sok szobor orrát, a palermóiak pedig válaszul letörték Neptunusz ujjait.
Középen áll a Pretoria-kút: kör alaprajzú, négy lépcsősorral, három piramisszerűen egymásra épülő medencével, tetején pedig egy Bacchus-szoborral, akit Palermóban a város Géniuszával azonosítottak. Körülötte istenségek, triton-, nereida- és folyóallegória-szobrok sorakoznak.
A teret a Palazzo Pretorio övezi, amely a városháza székhelye, a 14. században épült és a 19. században újították fel; ott áll a Santa Caterina d'Alessandria-templom is a 16. század végéről, valamint két bárói palota, a Bonocore és a Bordonaro. A negyedik oldalon lépcső vezet le a Maqueda utcára.
A palermóiak „a Szégyen terének” is hívják. Három magyarázat is él: a meztelen szobrok, amelyek állítólag megbotránkoztatták a szomszédos kolostor apácáit; egy legenda Anjou Johanna királynőről; vagy a legújabb kutatások szerint a költségek.
És a költségek valóban óriásiak voltak. A kút nem Palermóba készült: Francesco Camilliani szobrász alkotta 1554-től Firenzében don Luigi di Toledo kertjébe, aki Eleonóra nagyhercegné testvére volt. Vasari „csodálatos kútnak” nevezte.
Don Luigi adósságokba merülve 1573-ban eladta a palermói szenátusnak. A kút 1574. május 26-án érkezett tengeren, 644 darabra szétszedve, és nem minden darab épségben: néhány szobor megsérült az úton, mások talán Toszkánában maradtak.
Hogy helyet csináljanak neki, több házat lebontottak. A szobrász fia, Camillo Camilliani Michelangelo Naccherino segítségével újra összeállította, új elemekkel kiegészítve. A munkálatok 1581-ben fejeződtek be.
A 18. században a kutat a város korrupt vezetésének jelképeként tartották számon; 1737-ben vaskerítést állítottak köré a rongálás ellen. Úgy mesélik, hogy a messinaiak megcsonkították sok szobor orrát, a palermóiak pedig válaszul letörték Neptunusz ujjait.