Leírás
1910-ben a Teatro Politeama Ridottója lett az Empedocle Restivo Modern Művészeti Galéria otthona. A választást az indokolta, hogy az épület emblematikus értékű: a Belle Époque lendületes korszakának emléke, ráadásul a modern város szívében áll.
Közel egy évszázad múlva a múzeum a város történelmi központjába költözött, amely ma a kutatás és a különböző kulturális identitások találkozásának színtere. A Sant'Anna alla Misericordia épületegyüttesben még ma is jól megkülönböztethető egy tizenötödik századi magánpalota és egy tizenhetedik századi kolostor építészeti arculata.
A palotát 1480 körül építtette Gaspare Bonet katalán kereskedő, és hamarosan az arisztokrata lakóházépítészet mintájává vált. 1618-ban eladták a ferences atyáknak, akiknek bővíteniük kellett az épületet: a kolostor építése egészen a tizenhetedik század végéig elhúzódott.
A galéria 214 művet állít ki, 176 festményt és 38 szobrot, amelyeket a velencei Biennálén vagy magángyűjteményekből vásároltak, illetve ajándékba kaptak. Az olasz művészet fontos emlékei a tizennyolcadik századtól a huszadik század első éveiig. A földszint a monumentális méretű történelmi festészetnek; a klasszicizmus és a romantika közötti portrénak; a klasszicista mitológia hosszú alkonyának; Garibaldi történelem és mítosz közötti megünneplésének, valamint Francesco Lojaconónak és Szicília új képének szól. Az első emeleten az irodalmi témákban és a életképeken megjelenő „verista” poétika; az esztétizmus és az egzotizmus a tizenkilencedik és a huszadik század fordulóján; Antonino Leto festményei és a mediterrán tájkép sikere; Ettore De Maria Bergler és a századvég lírai naturalizmusa; a tájkép utolsó megnyilvánulásai a századvég naturalizmusában; valamint Michele Catti és a belső táj látható. A második emelet végül a velencei Biennálék ízlését mutatja be a szimbolizmus és a modernizmus között, továbbá az olasz és a szicíliai huszadik század útjait.
Közel egy évszázad múlva a múzeum a város történelmi központjába költözött, amely ma a kutatás és a különböző kulturális identitások találkozásának színtere. A Sant'Anna alla Misericordia épületegyüttesben még ma is jól megkülönböztethető egy tizenötödik századi magánpalota és egy tizenhetedik századi kolostor építészeti arculata.
A palotát 1480 körül építtette Gaspare Bonet katalán kereskedő, és hamarosan az arisztokrata lakóházépítészet mintájává vált. 1618-ban eladták a ferences atyáknak, akiknek bővíteniük kellett az épületet: a kolostor építése egészen a tizenhetedik század végéig elhúzódott.
A galéria 214 művet állít ki, 176 festményt és 38 szobrot, amelyeket a velencei Biennálén vagy magángyűjteményekből vásároltak, illetve ajándékba kaptak. Az olasz művészet fontos emlékei a tizennyolcadik századtól a huszadik század első éveiig. A földszint a monumentális méretű történelmi festészetnek; a klasszicizmus és a romantika közötti portrénak; a klasszicista mitológia hosszú alkonyának; Garibaldi történelem és mítosz közötti megünneplésének, valamint Francesco Lojaconónak és Szicília új képének szól. Az első emeleten az irodalmi témákban és a életképeken megjelenő „verista” poétika; az esztétizmus és az egzotizmus a tizenkilencedik és a huszadik század fordulóján; Antonino Leto festményei és a mediterrán tájkép sikere; Ettore De Maria Bergler és a századvég lírai naturalizmusa; a tájkép utolsó megnyilvánulásai a századvég naturalizmusában; valamint Michele Catti és a belső táj látható. A második emelet végül a velencei Biennálék ízlését mutatja be a szimbolizmus és a modernizmus között, továbbá az olasz és a szicíliai huszadik század útjait.