Leírás
A palermói Botanikus kert egy ugrásnyira van a Kalsától, a Villa Giulia mellett, és a város egyik legkedveltebb parkja: tíz hektáron több mint 12 000 növényfaj, neoklasszicista épületek, vízmedencék és óriási fák várnak. Ez a tökéletes hely egy kis árnyékos pihenőhöz.
A kert jelképe a hatalmas nagylevelű fikusz (Ficus macrophylla), amelyet 1845-ben hoztak a Csendes-óceán Norfolk-szigeteiről: óriási lombkoronájú fa, amely egymaga beárnyékolja a fasor felét.
Középen, a kapuval szemben áll a Gymnasium, egy neoklasszicista kis templom, két oldalán egy-egy üvegházzal, a Calidariummal és a Tepidariummal, amelyeket a meleg és a mérsékelt égövi növényeknek építettek. A középső sétány végén nyílik az Aquarium, egy nagy kör alakú medence tavirózsákkal és lótuszvirágokkal.
A legrégebbi rész a Linné-rendszer: Linné osztályozása szerint elrendezett virágágyások egy nagy ginkgóval. Ne hagyd ki a Serra Maria Carolinát, az öntöttvas téli kertet és a cikászokkal teli pálmaligetet sem.
A történet 1779-ben kezdődik, amikor a Királyi Tanulmányok Akadémiája létrehozta a botanikai tanszéket és egy kis gyógynövénykertet. Ez túl kicsinek bizonyult, ezért 1786-ban áthelyezték a Piano di Sant'Erasmóra, amely akkoriban az inkvizíció máglyáiról volt ismert.
1787-ben Goethe szicíliai útja során meglátogatta a kertet, és elbűvölten írt róla. Az épületeket a francia Léon Dufourny tervezte, akit megragadtak a sziget görög templomai. Az új kertet 1795-ben avatták fel.
A 19. században Palermo vonatkoztatási ponttá vált Észak-Európa nagy botanikus kertjei számára, amelyek itt sok, addig alig ismert egzotikus fajt telepítettek át. Innen indult el a Mediterráneumban a mandarin és a japán birs (loquat) elterjedése.
A kert egy 1993-ban létrehozott génbankot is őriz: a mediterrán flóra ritka vagy veszélyeztetett fajainak magjait tárolja üvegampullákban.
A kert jelképe a hatalmas nagylevelű fikusz (Ficus macrophylla), amelyet 1845-ben hoztak a Csendes-óceán Norfolk-szigeteiről: óriási lombkoronájú fa, amely egymaga beárnyékolja a fasor felét.
Középen, a kapuval szemben áll a Gymnasium, egy neoklasszicista kis templom, két oldalán egy-egy üvegházzal, a Calidariummal és a Tepidariummal, amelyeket a meleg és a mérsékelt égövi növényeknek építettek. A középső sétány végén nyílik az Aquarium, egy nagy kör alakú medence tavirózsákkal és lótuszvirágokkal.
A legrégebbi rész a Linné-rendszer: Linné osztályozása szerint elrendezett virágágyások egy nagy ginkgóval. Ne hagyd ki a Serra Maria Carolinát, az öntöttvas téli kertet és a cikászokkal teli pálmaligetet sem.
A történet 1779-ben kezdődik, amikor a Királyi Tanulmányok Akadémiája létrehozta a botanikai tanszéket és egy kis gyógynövénykertet. Ez túl kicsinek bizonyult, ezért 1786-ban áthelyezték a Piano di Sant'Erasmóra, amely akkoriban az inkvizíció máglyáiról volt ismert.
1787-ben Goethe szicíliai útja során meglátogatta a kertet, és elbűvölten írt róla. Az épületeket a francia Léon Dufourny tervezte, akit megragadtak a sziget görög templomai. Az új kertet 1795-ben avatták fel.
A 19. században Palermo vonatkoztatási ponttá vált Észak-Európa nagy botanikus kertjei számára, amelyek itt sok, addig alig ismert egzotikus fajt telepítettek át. Innen indult el a Mediterráneumban a mandarin és a japán birs (loquat) elterjedése.
A kert egy 1993-ban létrehozott génbankot is őriz: a mediterrán flóra ritka vagy veszélyeztetett fajainak magjait tárolja üvegampullákban.