Leírás
Az Isnello-palota egy 18. századi nemesi palota a Cassarón, a régi Palermo főutcáján, a Piazza Borsa és a Kalsa északi széle között. Palazzo Termine d'Isnello vagy Sant'Antimo al Cassaro néven is ismerik. A homlokzat visszafogottnak tűnik, de mögötte egy freskókkal díszített főemelet (piano nobile) rejtőzik, amelyen a szicíliai festészet századának egyik remekműve látható.
Az 1750-es homlokzat posztbarokk stílusú, ismeretlen építész tervezte, és már a klasszicizmust előlegező elemeket is mutat. Három övezetre tagolódik, a főemeleten egybefüggő erkély fut végig hét nyílással, amelyeket háromszögletű és ívelt orommezők koronáznak.
Középen, két afrikai márványoszlop között nyílt a díszkapu, amelynek architrávját triglifek, akantuszlevelek és oroszlánmaszkok díszítették, mellette a Licata és a Ruffo di Calabria család címere állt. A 20. században befalazták, hogy helyet adjanak egy üzletnek.
A bálteremben látható Vito D'Anna Palermo apoteózisa című műve, egy diadalmas allegória, amelynek közepén Palermo Génziusza, a város ősi védelmezője áll. A Génzius nyolc nagy ábrázolása közül ez az egyetlen festett.
A Négy évszak termének boltozatát Francesco Sozzi alkotta: allegorikus jelenetek pillangószárny alakú keretekben, amely megoldást itt alkalmaztak először.
Az egyik közeli szalonban Szent Rozália, Palermo védőszentje látható egy freskón, amelyet a 19. század végén a pointillizmus módjára kiegészítettek. Egy másikban egy női alak tartja a Termine család címerét.
A többi kis szalon mennyezetét rokokó stukkók és virág- és állatmotívumos, színes porcelánok díszítik. A freskók 1760-ból származnak.
A palota 1750-ben nyerte el mai formáját, amikor Vincenzo Termine, Isnello grófja kibővíttette Paolo Ferreri 16. századi épületmagját, és hat középkori épületet olvasztott magába. Tíz évvel később festőket hívott a főemelet díszítésére.
A 19. században itt élt Michele Amari történész és arabista. 1843-ban, miután megjelentette a Bourbonoknak nem tetsző „La guerra del Vespro siciliano” című művét, Franciaországba kellett menekülnie. A via Isnello felőli homlokzaton emléktábla őrzi az emlékét.
Aztán jöttek a csonkítások. 1929-ben az új tulajdonosok, a Napolitano család lebontották a monumentális lépcsőházat, és a főbejáratot a via Isnellóra helyezték át. 1943-ban a bombák megrongálták a palotát, amelyet a háború után kijavítottak.
Ezt ne hagyd ki!
• Palermo apoteózisa.
• Sozzi Négy évszaka.
• A Cassaróra néző homlokzat.
Tudtad?
• A 2002-es földrengés után megerősítési munkálatokat végeztek a palotán.
• Léon Dufourny a 18. század végi naplójában rossz állapotúnak írta le.
Az 1750-es homlokzat posztbarokk stílusú, ismeretlen építész tervezte, és már a klasszicizmust előlegező elemeket is mutat. Három övezetre tagolódik, a főemeleten egybefüggő erkély fut végig hét nyílással, amelyeket háromszögletű és ívelt orommezők koronáznak.
Középen, két afrikai márványoszlop között nyílt a díszkapu, amelynek architrávját triglifek, akantuszlevelek és oroszlánmaszkok díszítették, mellette a Licata és a Ruffo di Calabria család címere állt. A 20. században befalazták, hogy helyet adjanak egy üzletnek.
A bálteremben látható Vito D'Anna Palermo apoteózisa című műve, egy diadalmas allegória, amelynek közepén Palermo Génziusza, a város ősi védelmezője áll. A Génzius nyolc nagy ábrázolása közül ez az egyetlen festett.
A Négy évszak termének boltozatát Francesco Sozzi alkotta: allegorikus jelenetek pillangószárny alakú keretekben, amely megoldást itt alkalmaztak először.
Az egyik közeli szalonban Szent Rozália, Palermo védőszentje látható egy freskón, amelyet a 19. század végén a pointillizmus módjára kiegészítettek. Egy másikban egy női alak tartja a Termine család címerét.
A többi kis szalon mennyezetét rokokó stukkók és virág- és állatmotívumos, színes porcelánok díszítik. A freskók 1760-ból származnak.
A palota 1750-ben nyerte el mai formáját, amikor Vincenzo Termine, Isnello grófja kibővíttette Paolo Ferreri 16. századi épületmagját, és hat középkori épületet olvasztott magába. Tíz évvel később festőket hívott a főemelet díszítésére.
A 19. században itt élt Michele Amari történész és arabista. 1843-ban, miután megjelentette a Bourbonoknak nem tetsző „La guerra del Vespro siciliano” című művét, Franciaországba kellett menekülnie. A via Isnello felőli homlokzaton emléktábla őrzi az emlékét.
Aztán jöttek a csonkítások. 1929-ben az új tulajdonosok, a Napolitano család lebontották a monumentális lépcsőházat, és a főbejáratot a via Isnellóra helyezték át. 1943-ban a bombák megrongálták a palotát, amelyet a háború után kijavítottak.
Ezt ne hagyd ki!
• Palermo apoteózisa.
• Sozzi Négy évszaka.
• A Cassaróra néző homlokzat.
Tudtad?
• A 2002-es földrengés után megerősítési munkálatokat végeztek a palotán.
• Léon Dufourny a 18. század végi naplójában rossz állapotúnak írta le.