Leírás
A Magione tér Palermo egyik történelmi tere a Kalsa negyedben. Nevét a délkeleti oldalán álló La Magione-bazilikáról kapta. A negyed a La Magione kertjének reneszánsz kori felparcellázásából jött létre, amelynek eredete a fatimida uralom alatti kalsai fellegvárig nyúlik vissza. A második világháború harci eseményei csak részben rongálták meg, de a környék arculata csak az 1946–47-es újjáépítési terv, az 1962-es városrendezési terv (P.R.G.), valamint az úgynevezett via del Porto nyomvonalának tervezési kálváriája nyomán kezdett gyökeresen megváltozni.
A várostervezési elképzelések szerint ez az útvonal a La Calától indult volna, a Marina téren haladt volna át, onnan pedig a régi városszövetet felszámolva, utat törve jutott volna el a via Lincolnig, majd a Botanikus kerten át az Oretóig, hogy aztán átível rajta. Bár a munkálatok megkezdődtek a La Calánál, ahol a Portosalvo-templom és a via Cassari közötti, a bombázásokat megúszó épületeket éppen azért bontották le, hogy a via del Porto bejuthasson a Marina térre, 1954–55-ben a mai, úgynevezett „Magione tér” környékének általános városszerkezete még a háború előtti képet mutatta: a házblokkok és az úthálózat nagy része még a helyén állt.
Az 1968-ban még le nem zárt bontások nem sokkal később megrekedtek a Sapienza-kolostor előtt (ma a „tér” közepén áll, így pontosabb lenne „Sapienza térnek” hívni). Itt szakadt meg a macskakővel burkolt útszakasz építése, amely az 1990-es évek végéig jelezte a helyszínen a via del Porto tervezett nyomvonalát. Miután a történelmi városközpont részletes rendezési tervének (Leonardo Benevolo, Pierluigi Cervellati és Italo Insolera) elfogadásával törölték a várostervezési előirányzatokból, az út utolsó nyomait a 2000-ben Palermóban rendezett, a határokon átnyúló szervezett bûnözésről szóló ENSZ-konferencia előkészületei során számolták fel.
Ekkor a negyed épületeinek összeomlásából és a városi önkormányzat általi elplanírozásából (nem a bombázásokból) származó feltöltési réteg alatt előkerültek a reneszánsz kori utcanyomvonalak a 19. századi kavicsburkolattal. Ezeket helyreállították, és az eredeti házblokkok határolására használták, a blokkokat pedig gyeppel töltötték fel; ez a kialakítás határozza meg ma is a hely képét. Ez egy megkésett helyreállítás, amely talán akaratlanul is visszaadja a fatimida Kalsa fellegvárához közeli, 15–16. századi épületeket és erődítéseket megelőző, középkori eredetű elrendezést.
A templom apszisa előtti negyedben így egy kert képét igyekeznek visszaadni, amelyet a közelmúltban hozott körülmények hoztak létre, és nem háborús események okozták, ahogy a tudatlanság szokta mesélni. Az utóbbi években a teret főként a fiatalok fedezték fel újra, akik esténként a gyepen gyűlnek össze, ehhez hozzájárul a gyep körüli sok szórakozóhely és árusbódé is. A téren emellett gyakran rendeznek mindenféle műfajú koncertet.
Néhány éve a teret arra is használják, hogy május 23-án megemlékezzenek Giovanni Falconéról az 1992-es capaci merénylet évfordulóján, hiszen a bíró ebben a negyedben született, és itt töltötte gyermekkorát.
A várostervezési elképzelések szerint ez az útvonal a La Calától indult volna, a Marina téren haladt volna át, onnan pedig a régi városszövetet felszámolva, utat törve jutott volna el a via Lincolnig, majd a Botanikus kerten át az Oretóig, hogy aztán átível rajta. Bár a munkálatok megkezdődtek a La Calánál, ahol a Portosalvo-templom és a via Cassari közötti, a bombázásokat megúszó épületeket éppen azért bontották le, hogy a via del Porto bejuthasson a Marina térre, 1954–55-ben a mai, úgynevezett „Magione tér” környékének általános városszerkezete még a háború előtti képet mutatta: a házblokkok és az úthálózat nagy része még a helyén állt.
Az 1968-ban még le nem zárt bontások nem sokkal később megrekedtek a Sapienza-kolostor előtt (ma a „tér” közepén áll, így pontosabb lenne „Sapienza térnek” hívni). Itt szakadt meg a macskakővel burkolt útszakasz építése, amely az 1990-es évek végéig jelezte a helyszínen a via del Porto tervezett nyomvonalát. Miután a történelmi városközpont részletes rendezési tervének (Leonardo Benevolo, Pierluigi Cervellati és Italo Insolera) elfogadásával törölték a várostervezési előirányzatokból, az út utolsó nyomait a 2000-ben Palermóban rendezett, a határokon átnyúló szervezett bûnözésről szóló ENSZ-konferencia előkészületei során számolták fel.
Ekkor a negyed épületeinek összeomlásából és a városi önkormányzat általi elplanírozásából (nem a bombázásokból) származó feltöltési réteg alatt előkerültek a reneszánsz kori utcanyomvonalak a 19. századi kavicsburkolattal. Ezeket helyreállították, és az eredeti házblokkok határolására használták, a blokkokat pedig gyeppel töltötték fel; ez a kialakítás határozza meg ma is a hely képét. Ez egy megkésett helyreállítás, amely talán akaratlanul is visszaadja a fatimida Kalsa fellegvárához közeli, 15–16. századi épületeket és erődítéseket megelőző, középkori eredetű elrendezést.
A templom apszisa előtti negyedben így egy kert képét igyekeznek visszaadni, amelyet a közelmúltban hozott körülmények hoztak létre, és nem háborús események okozták, ahogy a tudatlanság szokta mesélni. Az utóbbi években a teret főként a fiatalok fedezték fel újra, akik esténként a gyepen gyűlnek össze, ehhez hozzájárul a gyep körüli sok szórakozóhely és árusbódé is. A téren emellett gyakran rendeznek mindenféle műfajú koncertet.
Néhány éve a teret arra is használják, hogy május 23-án megemlékezzenek Giovanni Falconéról az 1992-es capaci merénylet évfordulóján, hiszen a bíró ebben a negyedben született, és itt töltötte gyermekkorát.