Leírás
A Villa Alliata di Pietratagliata egy neogótikus villa Palermóban, a via Serradifalco utcában. A 19. századi szicíliai történelmi és művészeti örökség egyik legértékesebb alkotásának tartják.
1885-ben Luigi Alliata herceg megbízta Francesco Paolo Palazzotto építészt 18. századi villájának átalakításával, amelynek U alakú alaprajza és ollószerű külső lépcsőháza volt. Palazzotto a korabeli neogótikus ízlést követte, a katalán gótikához nyúlt vissza, amely az aragóniai Szicíliában terjedt el, s amelynek egyik példája Matteo Carnilivari Ajutamicristo-palotája.
Luigi Alliata halála után a villa Raniero Alliata di Pietratagliata, a „varázsló herceg” otthona lett. A villa egyike volt azoknak a rezidenciáknak, ahol a politikai és társadalmi hatalmuktól megfosztott szicíliai arisztokrata hercegek összegyűltek a Palermón átutazó értelmiségiekkel és tudósokkal.
1979-ben, a varázsló herceg halálakor a villa az örököseire, a Chiaramonte Bordonaro Alliata leszármazottakra szállt. Ők elárverezték a ingóságokat, majd eladták a villát, amely azóta óriási romlásban van.
A Villa di Pietratagliata a szicíliai neogótikus építészet egyik legsikerültebb példája, amit az építészeti elemek és a berendezés minősége és kifinomultsága is bizonyít.
Az egykori környezetéből mára kiszakadt műemlékegyüttes egy neogótikus villából és egy angolkertből áll, amely szintén Francesco Paolo Palazzotto műve.
A homlokzatot számos díszítőelem gazdagítja: a koronázó fogazat, az állatfigurás vízköpők és a díszes kiugró ablakok; az ablakokat színes üvegablakok díszítik; a belső tereket damaszt és faburkolat teszi gazdagabbá, a berendezési tárgyak között pedig értékes kazettás mennyezetek is találhatók.
Palermóban az Alliata di Pietratagliata-palota mellett több más neogótikus építészeti emlék is fennmaradt. Vannak korábbi példák, mint a Palazzo Lucchesi Palli di Campofranco, amelyet Emmanuele Palazzotto épített 1835-ben, vele egykorúak, mint a Palazzo Galletti di San Cataldo alla Marina Tommaso Di Chiara tervei alapján, és későbbi alkotások, mint Ernesto Basile Villino Florio épülete az Olivuzza negyedben.
2001 körül óta a villa teljesen elhagyatott, hajléktalanok és csavargók tanyájává vált. Belül hulladék és fiatalok vandalizmusának nyomai találhatók.
1885-ben Luigi Alliata herceg megbízta Francesco Paolo Palazzotto építészt 18. századi villájának átalakításával, amelynek U alakú alaprajza és ollószerű külső lépcsőháza volt. Palazzotto a korabeli neogótikus ízlést követte, a katalán gótikához nyúlt vissza, amely az aragóniai Szicíliában terjedt el, s amelynek egyik példája Matteo Carnilivari Ajutamicristo-palotája.
Luigi Alliata halála után a villa Raniero Alliata di Pietratagliata, a „varázsló herceg” otthona lett. A villa egyike volt azoknak a rezidenciáknak, ahol a politikai és társadalmi hatalmuktól megfosztott szicíliai arisztokrata hercegek összegyűltek a Palermón átutazó értelmiségiekkel és tudósokkal.
1979-ben, a varázsló herceg halálakor a villa az örököseire, a Chiaramonte Bordonaro Alliata leszármazottakra szállt. Ők elárverezték a ingóságokat, majd eladták a villát, amely azóta óriási romlásban van.
A Villa di Pietratagliata a szicíliai neogótikus építészet egyik legsikerültebb példája, amit az építészeti elemek és a berendezés minősége és kifinomultsága is bizonyít.
Az egykori környezetéből mára kiszakadt műemlékegyüttes egy neogótikus villából és egy angolkertből áll, amely szintén Francesco Paolo Palazzotto műve.
A homlokzatot számos díszítőelem gazdagítja: a koronázó fogazat, az állatfigurás vízköpők és a díszes kiugró ablakok; az ablakokat színes üvegablakok díszítik; a belső tereket damaszt és faburkolat teszi gazdagabbá, a berendezési tárgyak között pedig értékes kazettás mennyezetek is találhatók.
Palermóban az Alliata di Pietratagliata-palota mellett több más neogótikus építészeti emlék is fennmaradt. Vannak korábbi példák, mint a Palazzo Lucchesi Palli di Campofranco, amelyet Emmanuele Palazzotto épített 1835-ben, vele egykorúak, mint a Palazzo Galletti di San Cataldo alla Marina Tommaso Di Chiara tervei alapján, és későbbi alkotások, mint Ernesto Basile Villino Florio épülete az Olivuzza negyedben.
2001 körül óta a villa teljesen elhagyatott, hajléktalanok és csavargók tanyájává vált. Belül hulladék és fiatalok vandalizmusának nyomai találhatók.